Túl naivan szerettelek: fel sem tűnt, hogy családod van

Míg a karrieremet tekintve mindig racionálisan hoztam meg a döntéseimet, a szívügyeimben sosem tudtam az eszemre hallgatni. A te esetedben sokáig nem szólalt meg az a parányi, belső hang, hogy:

- Hahó! Nézd meg kívülről, hogy mi történik veled!

Őszintén elhittem, hogy mindig is a te érkezésedre vártam. Előtted hosszú évekig tartott a kapcsolatom Gáborral és túlzottan világgá akartam kürtölni, milyen boldog vagyok vele. Olaszosak voltunk, tányértörésből is bőven jutott, mégis, évek múltán kiveszett a szenvedély és az egymás iránt érzett mély, emberi szeretet nem volt ahhoz elég, hogy vele maradjak.

A magánéletemet és a közös életünket szerettem volna megőrizni magamnak, magunknak. Bensőségesen, megtartani az egymással átélt intim pillanatokat, annak legnagyobb meghittségében. Álmomban sem gondoltam arra, hogy éppen emiatt fogom azt érezni, hogy bárcsak hamarabb tudta volna mindenki, bárki, hogy egymás életébe kerültünk. Hamarabb fény derülhetett volna valódi kilétedre.

Hogy véletlen volt-e, vagy fent akarták-e így, nem számít, mert megláttam. Felvillant a telefonod kijelzője, és a feleséged minden sora beleégett az elmémbe. Néhány percet töltöttél csak a fürdőszobában, de ez elég volt, hogy összetörd a sosem létezett örökkévalóságunkat.

A kislányodról meséltél, bár így utólag, nem is értem miért törődtem bele a gondolatba, hogy életem szerelme nem kívánja tartani a kapcsolatot egyetlen gyermekével. Hazugság volt ez is. Valójában nem a családod, hanem én voltam mindvégig a titok, az izgalom, a kihívás. Én, a nő, aki csak az egyetlen lehetne egy férfi életében, mégis én váltam szeretővé.

Csalódottságot érzek nemcsak veled, hanem saját magammal kapcsolatban is. Fel nem foghatom, hogy szerethettelek annyira, hogy örökös rózsaszín köd ült a szívembe. Egyetlen magyarázat létezik erre a szívügyi zűrzavarra:

Feladtam az elveimből, a hitemből és annyira lefoglalt a munkám, a tervezés, hogy minden együtt töltött estét ajándékként éltem meg veled. Semmi másra nem vágytam volna tőled, a nagybetűs férfitól csak, hogy első legyek az életedben és én lehessek a mindened.

Csupán néhány hónapig hagytam, hogy manipulatív játékod eszköze legyek, mégis, mikor mindenre fény derült, a bosszú egy övön aluli eszközét választottam. Míg korábban igyekeztem titokban őrizni kilétedet az interneten, búcsúzóul megmutattam az ismerőseimnek, hogy: igen, te voltál az.

A legdöbbenetesebb fordulat mégis most jött: üzenetet kaptam egy régi iskolatársamtól – akinek neves virágboltja van a belvárosban –, amelyben arról írt, hogy két héttel ezelőtt együtt töltötték az éjszakát és azóta is néhányszor randevúztak. Idáig. Később érkeztek újabb levelek, míg nem körvonalazódott, hogy több vasat tartottál a tűzben.

Először sokkolt, ám ez mégis enyhített bánatomon. Rájöttem, hogy egy ilyen férfi után kár minden könnycsepp. Nem sírhatok olyan után, aki ennyire semmibe vesz nőket, lelkeket, érzéseket. Én ennél több vagyok, így csak annyit üzennék neked, innen: sok szerencsét!

Nyitókép:Shutterstock