Ő az, akivel a legtöbb nő nem szeretne randevúzni

Nem állítom, hogy kész randiguru vagyok, sőt! Két kezemen meg tudnám számolni, hány romantikus találkán vettem részt még megboldogult lánykoromban, ám ebben a nem reprezentatív „tömegben" is akadt néhány olyan férfitípus, akiktől a mai napig kiráz a hideg.

Kupleráj király

Az egyik ilyen sráccal az interneten ismerkedtem meg. Talán Facebookon jelölt ismerősnek, már nem is emlékszem. A lényeg, hogy kifejezetten sokat beszélgettünk a neten és kimndottan kedvesnek, érdeklődőnek és intelligensnek tűnt. Utóbbit bizonyította az is, hogy amikor pár hét csetelés után megkérdezte, találkoznék-e vele személyesen is, azt javasolta, menjünk színházba. Megbeszéltük, hol fog felvenni az autójával, azt viszont, hogy milyen előadást nézünk meg, meglepetésnek szánta. Hát nem aranyos?

Bevallom, készültem! Úgy gondoltam – egyébként minden randevúmmal kapcsolatban –, hogy az első találkozás nagyon fontos, hiszen akkor alakul ki rólunk egy valódi kép, ez az első benyomás, amit nem lehet megismételni, ráadásul, ha erre nagy gondot fordítunk, akkor azzal a másikat és a szituációt is megtiszteljük. Izgatottan vártam tehát a személyes találkozót a megbeszélt helyen, a megbeszélt időben.
A randevúpartnerem nem is késett, percre pontosan akkor fordult be a sarkon az autójával, amikor ígérte. Gyorsan be is pattantam mellé. A lábam alatt megcsörrent valami, ám mivel egy buszmegállóban vett fel a srác, nem is néztem semmit csak gyorsan becsaptam az ajtót, hogy mehessünk is, ne tartsuk fel a forgalmat. Lehet, hogy ha jobban körülnézek, akkor be sem ülök az autóba...

Utóbbi zörgött, amikor beszálltam. Ám alighogy felocsúdtam ebből a sokkból, máris megcsapta az orromat valami irgalmatlan bűz. Hátranéztem a vállam felett, s amit a hátsó ülésen láttam az sokkolt csak igazán. Konkrétan olyan mocsok volt hátul, amit én még életemben nem láttam. Akadt a kupacban farmernadrág, póló, egy fél tornacipő, pizzásdoboz, pálinkásüveg... talán csak halott orosz katona nem lapult ott – bár a szagból ítélve akár az is lehetett volna a szeméthalom alatt.

Túl magas elvárások?

Lehet, hogy nekem vannak túl nagy igényeim, de nálam ennek a randevúnak érdemben itt vége is szakadt. Persze elmentünk a színházba, beszélgettünk, de számomra

Szerintem ez tiszteletlenség a másikkal szemben és mérhetetlen igénytelenség magával szemben. Még ma is hihetetlen a számomra, hogy ez megtörtént, s létezik olyan férfi, aki képes egy büdös és mocskos autóval menni az első randevúra. Nálam ez bizony no way kategória volt!

Ha tetszett a cikk, talán ez is érdekelne: Ha boldog akarsz lenni, a saját kasztodban keresd a szerelmet.