Anya: a családi logisztika-szakmenedzser

Kócosan kivonszolom magamat a nappaliba és bepöccintem a kávéfőzőt, míg a vállamra rángatom a köntösömet. Irgalmatlanul fáradt vagyok, pedig ma húzós nap áll előttem.

A presszómba egy csepp tejet löttyintek, majd úgy döntök, ma kijár egy kis tejszínhab is, hiszen kell az energia. A tetejét kikanalazom, a többit pedig belekeverem a sűrű feketébe, ami krémessé és lággyá varázsolja a hideg és sötét reggel fénypontját. Aprót kortyolok, majd felcsapom a noteszemet, ami legalább olyan kaotikus, mint az életem. Pedig szeretném szépen vezetni a teendőimet – ahogyan az életemet is -, ám valami mindig közbejön, így a katonás sorba rendezett tennivalókat csillagok, nyilak, áthúzások tarkítják, na meg persze néhány post-it is telefonszámokkal, listákkal, nevekkel.

Kezdjük is az elején!

A kávézás után be kell tenni egy mosást, mert már nincs senkinek tiszta alsója. Csak egy rövid programot indítok, hogy mielőtt elindulunk ki is tudjak teregetni... sőt ezt talán átpasszolom a férjemnek – mosolygok kajánul. Aztán rendbe kell hozni kicsit a konyhát, mert kész káosz, tegnap már nem volt időm bepakolni a mosogatógépbe, amikor a vacsoravendégek elmentek. Jut eszembe: ezer hála és köszönet a mosogatógép feltalálójának! Utána gyorsan felöltözöm és valami arcot, hajat is csinálok magamnak, hogy az irodában nehogy megijedjenek tőlem. Ma kifejezetten csinosnak kellene lennem, mert megbeszélésem lesz az új ügyfelekkel. Mikor is? Háromkor – nézem a naptáramat. Háromkor??? Remélem nem lesz hosszú, mert négykor legkésőbb el kell indulnom, hogy odaérjek az óvodába a kicsiért. Ha fél öt után érkezem, mindig olyan mérgesen néznek az óvónők... Tiszta ciki. Csak tudnám, más anyukák hogy érnek oda már négyre a gyerekért... Apropó óvoda... ma mi vagyunk a gyümölcsnaposok, úgyhogy odafele menet még be kell szereznem nagyjából 3 kiló gyümölcsöt. Szerencsére a nagy már egyedül megy a közeli suliba. Az üres kávéscsészét bepakolom a mosogatógépbe, mellé pedig a tegnap este maradványait. Közben jár az agyam: jó lenne valami reggelit is összedobni. Régen ragaszkodtam ahhoz, hogy a család együtt indítsa a napot, de ma már csak ritkán jut rá idő, hogy leüljünk az étkezőasztalhoz. Viszont, ha nincs reggeli, akkor csomagolni kellene valami tízórait a nagynak. Vagy felesleges? Úgyis inkább büfézne az osztálytársaival, viszont amit én csinálok, az mégis táplálóbb...

Lássuk, mi van még?

Az irodában ma délig le kell adnom azt a határidős beszámolót, aztán átmenni Csillához, megbeszélni a következő hónapot. Háromkor meg a meeting... És ez itt mi? Miért van pirossal beírva, hogy ma én viszem a nagyot edzésre? Ezt a férjem szokta. Jah, tényleg ő délután orvoshoz megy - itt a csillag és a lap alján egy megjegyzés... Francba! Szóval akkor délután felmarkolom a kicsit, hazaloholunk, majd irány az edzés. Közben majd bevásárolok, a kicsinek meg kell valami ruha az óvodai fotózáshoz és ma estére ígértem a házi pizzát is... Mi ütött belém? Megbolondultam, hogy tésztát akarok még gyúrni este hétkor? Mindegy, ha már egyszer bevállaltam... A mai jógaóra akkor off, mert tuti nem lesz rá energiám ezután.Sőt, valójában már most sincs, pedig még csak fél hét van.
Ideje felöltöznöm, felkeltenem a családot és induljon a vesszőfutás!