Beleszerettem egy házas pasiba, de nem akarom, hogy elváljon miattam

Tessék, egy újabb nap, amikor kisírt szemekkel ébredek, és olyan búskomorsággal, mintha meghalt volna valakim. Pedig csak egy újabb párkapcsolat lehetőségét gyászolom, és már eleve amiatt is szégyellem magam, hogy ez így megvisel - hiszen már nem az első pofáraesésem volt ez, mégis fáj...

Fáj, mert minden kudarcból igyekszem valamit tanulni, és azt gondoltam, hogy mostanra már nagyon okos lettem. Azt gondoltam, észre fogom venni az intő jeleket, nem fogok szemet hunyni azok felett, nem fogok úgy csinálni, mintha nem lennének, és nem fogom átverni magam. Ehhez képest, - ha utólag őszintén végiggondolom, akkor - az események nagy része látható volt előre.

Egy barátom révén ismertem meg Dávidot, aki az első pillanattól kezdve nagyon tetszett nekem. Egy fejjel magasabb nálam, óriási mogyoróbarna szemei vannak, dús, kissé hosszabb haja, széles válla, vékony dereka. Tipikus jó pasi. Egyetlen "baj' van vele, hogy házas. Ráadásul nem tegnap óta, hanem 6 éve, és a párjával már 11 éve együtt vannak. Az egyetemen ismerkedtek meg, azóta elválaszhatatlanok, építettek egy gyönyörű házat, amiben boldogan élnének, ha Dávid nem csalná meg a lányt.

Saját bevallása szerint az első 5-6 évben még nagyon szerelmes volt, és senkire nem tudott ránézni a feleségén kívül. Ám ezt követően, mintha valami örökre elillant volna. Eltűnt a rózsaszín köd, és azóta bizony nagyon is észreveszi a környezetében lévő csinos nőket. A megszokás és a kötődés miatt nem akarja elhagyni a feleségét, ezért titokban csajozgat az éj leple alatt.

Ezt még abban a buliban mesélte el nekem, ahol először találkoztunk. Nem is értettem ezt a fene nagy kitárulkozást, de szívesen hallgattam, mert érdekelt, mi zajlik le egy notórius hűtlenkedő fejében. Csak azzal nem számoltam, hogy meg fog tetszeni.

Az érzés valószínűleg kölcsönös, mert azóta többször is írt nekem, hogy megkérdezze, mi van velem. Így kezdtünk el beszélgetni, először ártalmatlan dolgokról, amik akkor sem lennének cikisek, ha a felesége elolvasná. Aztán, ahogy teltek a hetek, egyre mélyebbre úsztunk egymás elméjében. Nagyon jól megértettük egymást, és egyre bensőségesebb témákat érintettünk. Éreztem, hogy egyre jobban várom az üzeneteket, és egyre többet gondolok a beszélgetéseinkre akkor is, amikor épp valami egész más dologgal kéne foglalkoznom.

Majd jött egy újabb buli, ahova ő is és én is hivatalosak voltunk, és ahol Dávid elképesztő tempóval itta le magát a sárga földig. Ebben a védtelen állapotában pedig megmutatkozott minden, amit rólam gondol, ugyanis olyan csodálattal nézett rám, mintha én lennék a világ legszebb nője. Egész este le sem vette rólam a tekintetét, ami hízelgő volt, de közben azért ijesztő is. Nem akartam belehabarodni ebbe a pasiba, de kezdem úgy érezni, hogy ez már késő.

Forrás: Shutterstock

Az este egyik pontján leült velem szembe, megfogta a kezem, és közölte, hogy belém szeretett. Elmondta, hogy semmire nem vágyik jobban, minthogy megöleljen, és biztos abban, ez nekem is jól esne. Tudtam, hogy nagyon részeg, így én csak annyit feleltem, hogy minden bizonnyal semmire nem fog emlékezni ebből a monológból holnap, de ettől függetlenül természetesen nagyon kedves tőle, hogy ezeket elmondta. Ezt követően sétálni mentünk, hogy kicsit összeszedje magát, de tudatosan nem hagytuk el a szórakozóhely területét, nehogy nagyobb bajba kerüljünk, mint amiben voltunk.

Közben végig arra gondoltam, milyen jó lenne hozzábújni, hogy szeretném a mellkasára tenni a fülem, és hallgatni, ahogy dobog a szíve. Sokszor elkalandoztam, sokszor fantáziáltam a csókjáról, de tudtam, csak magamnak ártok, ha hagyom, hogy közelebb kerüljön hozzám, így hát visszafogtam magam. Miután Dávid kicsit összeszedte magát, visszatértünk a barátainkhoz.

Másnap egy üzenetre ébredtem, amiben csak az állt, hogy beszélnünk kell. Miután reagáltam, felhívott és elmesélte, hogy álmában az én nevemet kiabálta, erre pedig a felesége is felébredt, akinek érthetően volt néhány kérdése. Dávid pedig meglepő módon őszinte volt, és elmondta, mit érez irántam. A nő sírt, zokogott, és könyörgött, hogy ne dobjanak ki ennyi év házasságot a kukába, Dávid azonban kerek perec megmondta, hogy már nem szerelmes belé, így hát felesleges lenne együtt maradni.

Amikor mindezt elmesélte, először óriási öröm lett rajtam úrrá. Úgy éreztem, végre itt a lehetőség, hogy boldog legyek, végre itt egy férfi, aki hajlandó volt tenni azért, hogy velem legyen. Majd egy pillanattal később végigfutott az agyamon, hogyha a feleségét is össze-vissza csalta, akkor valószínűleg velem sem tenne másképp. Arról nem is beszélve, hogy iszonyatos lelkiismeret furdalásom van, ha arra gondolok, hogy elszedtem egy másik nő férjét. Szóval némi gondolkodást követően megmondtam Dávidnak, hogy én nem akarok tőle semmit, és inkább menjen vissza a feleségéhez, és tegye rendbe az életét.

Persze ő totálisan kibukott ezen, és azt vágta a fejemhez, hogy nekem semmi sem jó, de én tudom, hogy jól cselekedtem. Nyilván fáj, hiszen én is érzem azt a láthatatlan hálót kettőnk között, ami egymás felé húz minket, és az is nagyon elszomorító, hogy ismét egy olyan pasiba szerettem bele, akivel nem lehetek boldog - de legalább nyugodtan fekszem le, és nem azon aggódva, mikor leszek én is megcsalva.

Nyitókép: Shutterstock

    Ezek is érdekelhetnek