Most akkor járunk vagy sem?

A szerkesztőségben többnyire lányok dolgoznak, s bár az idő nagyobb részében mindenki csendben püföli a gépét, néha azért beindul a csevegés. Vajon mi az egyik fő téma a nők között? Persze, hogy a férfiak!

A minap épp a randizás került szóba. Én már tíz éve nem randiztam, így csak füleltem, de a történeteket hallgatva rá kellett döbbennem, hogy szinte semmi sem változott az évek alatt.

A kámfor-pasik ma is léteznek

Például ma is akadnak eltűnős férfiak, akik egyszer csak se szó, se beszéd... megszűnnek létezni. Emlékszem, nekem is volt ilyen randi partnerem. Hetekig találkozgattunk, majd hirtelen nem hívott, nem írt többet. Mondhatnám, hogy megkapta, amit akart és lelépett, de még ez sem igaz, mert „odáig" nem jutottunk el... Egy este telefonon beszéltünk és abban maradtunk, hogy most pár napig el lesz havazva melóval, így majd keres, hogy mikor találkozzunk legközelebb. Teltek a napok, de ő nem hívott, nem üzent, de még postagalambot vagy füstjelet sem küldött. Én meg úgy voltam vele, ha nem, hát nem, én ugyan nem fogok senki után futni. Azt hittem, csendben lelépett, ám két hónap múltán újra felbukkant és úgy csinált, mintha csak tegnap tettük volna le a telefont azzal, hogy majd hív, ha az a bizonyos „pár húzós nap" véget ér. Amikor közöltem, hogy én már mással randizgatok, teljesen kiakadt... Hogy ő mondta, hogy el lesz foglalva és jelentkezni fog. Lehet, hogy én vagyok türelmetlen, meg nagyok az igényeim, de azért szerintem a pár nap és a két hónap között jelentős a különbség. Azért, mert valaki éppen el van havazva, attól még ráüzenhet a másikra, hogy bocsi, most levegőt venni sincs időm, de gondolok rád. Vagy bármi. Egy üzenetet megírni az ebédszünetben is lehet vagy elalvás előtt. Ez cirka 5 másodperc, ami szerintem a legszorosabb napirendbe is belefér. De két hónap után felbukkanni és patáliát csapni... na az számomra totálisan érthetetlen. Természetesen én voltam a türelmetlen, meg különben is miért nem kerestem én, hiszen egy kapcsolatban így szokás. És valóban? Miért is nem? Egy: mert azt mondta az utolsó beszélgetésünkkor, hogy el lesz foglalva, így majd ő keres, ha már letudta a sürgős munkákat. Kettő: Nem is tudtam, hogy kapcsolatban vagyunk...

Forrás: Shutterstock

Akkor most járunk?

Ennél a pontnál pedig megint akadt egy párhuzam az én egykori storym és a most randizó lányok történeteiben. Méghozzá a kérdés: vajon mikortól alkotunk egy párt a másikkal? Tiniként nagyon egyszerű volt a képlet, akkoriban simán ki lett mondva, hogy akkor mi most járunk. Felnőttként viszont nem igazán mondunk ilyet, rákérdezni meg olyan... mintha sürgetnéd a másikat. Így viszont fogalmunk sincs, hányadán is állunk. Mikor válunk egy párrá? Amikor megfogjuk egymás kezét? Amikor elcsattan az első csók? Amikor először szerelmeskedünk? Mégis hol van az a pont, amikor biztosan kijelenthető, hogy mi ketten összetartozunk. Valaki már a harmadik randi után így gondolja, amikor még semmi „komoly" nem történt, míg másoknál a szex sem biztosíték arra, hogy kapcsolatnak tekinti a történteket.

A nők többsége szerintem szereti a bizonyosságot és azt, ha pontosan tudja a státuszát. Ugyanakkor rákérdezni nem lehet, mert sok férfi azt hiszi, ha a randi partnere arról érdeklődik, hogy pontosan mi is van köztük, akkor már pórázt akar rá tenni, bekeríteni, megfogni, azonnal menyasszonyi ruhába bújni és szülni minimum három gyereket. Holott erről szó sincs! Mi sem akarunk ajtóstul rontani a házba és nem akarunk az oltárhoz rohanni azonnal – de arra igenis szükségünk van, hogy tisztán lássunk.

 

Nyitókép: Shutterstock

    Ezek is érdekelhetnek