Már megint egy olyan férfiba szerettem bele, akiről kiderült, hogy foglalt

Miért jön mindig ugyanaz a vonat? - teszem fel a kérdést magamnak. A kérdésnek viszont nem ennek kéne lennie, hanem, hogy miért ülök fel mindig ugyanarra a vonatra.

Mindig reménykedem, hogy egy olyan férfi mellett kötök ki, aki végre a tenyerén hordoz és lesi minden kívánságomat. Természetesen ez a férfi még mindig várat magára, hiszen még az előző kapcsolatom által okozott sebeket nyalogatom. Már megint egy olyan férfi oldalán kötöttem ki, aki átvert és kihasználta a naivitásomat. Pedig én mindig minden randihoz úgy állok hozzá, hogy ez lesz az igazi és egészen az oltárig menetelünk. Hogy közben hol rontom el? Talán túlságosan is akarom. Szinte már görcsösen. Ez pedig semmi jót nem szül. Eredményt legalábbis csak ritkán.

Most már kénytelen vagyok elgondolkodni azon, hogy mégis mi az, ami miatt a foglalt férfiakat vonzom. Pedig még csak nem is teperek senki után, nem nyomozgatok akkor sem, ha valaki nagyon érdekel, mégis valamiért a foglalt vadászok azok, akik kinéznek maguknak és bármi áron megpróbálnak behálózni. Az ilyen férfiakat nem érdekli, ha mellettük van a párjuk, szükségük van a külső visszajelzésekre, amit valószínűleg párjuktól nem kapnak meg. Nos, én pont egy ilyen férfiba szerettem bele. Hogy mégis hogy lehet ez? Korábban még magam sem tudtam. Az elején még fogalmam sem volt, hogy rajtam kívül van más is, egy menyasszony, akivel a "kedvesem" már hét éve együtt volt. Mire ez kiderült, már halálosan beleszerettem.

Forrás: Shutterstock

Miközben én a szerelem szárnyán, mámorittasan, józan eszemet elvesztve kergettem azokat a bizonyos pillangókat, addig a „páromat" csak a vadászösztön hajtotta. Egy újabb trófea begyűjtése. És én ebből semmit sem vettem észre. Utólag visszagondolva azért néhány jel ott kopogtatott az ajtómon, de egyiket sem engedtem befészkelődni a gondolataimba. Most, hogy végre megint a józan eszem irányít, már tudom, hogy éberebbnek kellett volna lennem. De hát utólag mindig okosabb az ember.

Lelkileg nagyon megviselt ez az egész. Nem gondoltam volna, hogy ennyire padlón leszek. Magyarázatot alig kaptam, helyette a "kedves úriember" teljesen felszívódott. Bottal üthettem a nyomát. Most bizonyára egy újabb lányra vetette ki a hálóját, akivel egy ideig megint játszhat, aztán mikor ő is kijózanodik, megint tovább lép. Nálam is azért ért célt, mert érzelmileg már nagyon szerettem volna kötődni valakihez. Szinte éheztem a szeretetet, így könnyű céltáblává váltam. Sokkal sebezhetőbb voltam, és ami a legszomorúbb, ez a férfi úgy irányított, ahogy akart. A markában tartott, és amikor ő épp ráért, akkor én mindig kéznél voltam. Mindig a kedvében akartam járni. Miközben én szinte semmit sem kaptam cserébe, csak a reménykedés maradt meg nekem. Reménykedtem abban, hogy majd együtt felfedezzük a világot, sok közös programot szervezünk. De csak a hamis ígéretek maradtak, melyek sosem váltak valóra. Valószínű, hogy hiányzik belőlem az érzelmi stabilitás, és kapcsolatfüggő is vagyok, ezt pedig egy nárcisztikus férfi könnyedén megérzi, és azon nyomban lecsap az áldozatára. Sajnos könnyedén kihasználtak, mert az önbizalmam sem volt rendben és így manipulálhatóvá is váltam. Most, hogy újra egyedül vagyok, eltávolodva ettől a kapcsolattól, tudom, hogy mi volt a gyengepontom, amibe a férfiak belekapaszkodtak. Többé nem szeretnék kapaszkodókat kínálni senkinek.

Nyitókép: Shutterstock

    Ezek is érdekelhetnek