Nem hagyhatom, hogy a munkám a szerelem útjába álljon

Roxi éppen akkor találta meg a szerelmet, amikor álmai munkáját is. Hamar kiderült, hogy a próbaidő a kapcsolatukat is próbára tette.

Roxinak 3 év után megszűnt az állása. Ő azok közé az emberek közé tartozott, akiket abszolút nem viselt meg az új helyzet. Az első pár napban megengedte magának azt a luxust, hogy semmit tegyen, de utána azonnal belecsapott az álláskeresésbe.

Amellett, hogy bőszen kereste az új munkahelyét, friss, ropogós önéletrajzával, csajos-mozizós estéket szervezett a barátnőivel, gyakrabban ugrott el az édesanyjához is. Egy emberként mind azt sulykolták a lányba, hogy eddig háttérbe szorította önmagát és a magánéletét, használja ki most a szabadidejét és próbálkozzon meg az ismerkedéssel is. Roxi alaposan magába nézett és rájött, hogy a környezetének igaza volt, ezért elkezdett a munka- és társkereső portálokon felváltva szörfölni.

Két hónap múlva már lubickolt a lány friss kapcsolatában, ám munkafronton továbbra sem járt sikerrel. A sráccal nagyon sok időt töltöttek együtt. Míg az dolgozott, Roxi is elfoglalta magát, de előtte és utána szinte össze voltak nőve. Tökéletes volt köztük az összhang. Kirándultak, buliztak, egymás baráti társaságával lógtak, egymás családjánál ültek vasárnapi ebédeket... egy szóval, minden tényleg tökéletesnek bizonyult.

Forrás: Shutterstock

Azonban az i-re azt a bizonyos pontot az tette fel a lány számára, amikor nyolc hónap után megkeresték őt egy kecsegtető állásajánlattal. Személyi és irodai asszisztens pozícióba vették fel. Mindenki együtt örült vele ennek a lehetőségnek. Szerelme is teljes mellszélességgel támogatta őt, Roxi pedig hatalmas lelkesedéssel, és pozitív lökettel kezdte meg a munkát az irodában.

Amire azonban még ő sem számított, hogy a három hónapos próbaidő valójában a kapcsolatára fog vonatkozni...

Az első pár hét még gördülékeny volt. Roxi időben el tudott szabadulni az irodából. Jól ment számára a betanulás is. Az új ingereken kívül nem estek ki a fókuszból sem a barátai, sem a családja és legfőképpen nem a szerelme. Azonban a betanulás után rendesen munkára fogták a lányt. Gyakran ő volt az utolsó, aki elhagyta az irodát és volt, hogy ő is nyitotta. Ez késői hazaérkezést és korai indulást jelentett. Hirtelen csöppent bele a mókuskerékbe, és annak ellenére, hogy szinte száz százalékig beszippantotta őt ez a helyzet, nagyon élvezte.

Egészen addig a pillanatig, míg egyik este – amikor éppen időben el tudott szabadulni az irodából – szerelme egy romantikus vacsora és illatgyertya csomagolásba rejtett szemrehányással várta haza Roxit. "Ez csodálatos, szerelmem!" - Ámuldozott a lány, és átkarolva a fiú nyakát meg akarta csókolni, de az elhúzódott tőle. "Mi a baj?" - kérdezte, miközben leült az asztalhoz, de a srác nem mozdult.

"Hát... hol is kezdjem. Például feltűnt, hogy a mai az első este, hogy egyszerre vagyunk itthon vacsora időben?" - kezdett bele szerelme a felhánytorgatásba. A fiú csak darálta, hogy nem tetszik neki, hogy kevesebb időt töltenek együtt, hogy már úgy érzi, a lánynak ő nem is fontos. Csak átmeneti szórakozás volt, míg munkát keresett... "Nem is mondasz semmit?" - kérdezte, mikor úgy érezte, minden bánatát Roxira zúdította.

"Az gondolom fel sem merült benned, hogy én mit gondolok vagy érzek ezzel kapcsolatban - fújtatott a lány. A srác megszeppenve nézett rá. "Azt hiszed, hogy nekem nem hiányzol, pedig de. Azonban elég kevés időm van kimutatni az érzéseimet, de nem azért, mert nem vagy fontos. Igen, most a munka élvez egy kicsit nagyobb prioritást, de amíg melletted fekszem és ébredek reggelente, én boldog vagyok. Bele kell rázódnunk ebbe az új életvitelbe. Ha együttműködnénk könnyebb lenne. Nem akarlak elveszíteni!"

Megérintette a fiú arcát, akinek a szeme csillogott a könnyektől. Meghatották a lány szavai. Rájött, hogy egyfajta bizalmatlanság ébredt benne iránta. Nem érezte biztosnak a helyét Roxi életében. Tudta, hogy mindkettőjüknek változnia kell ahhoz, hogy működhessenek együtt, márpedig ezt mindketten akarták. Ez pedig csak egy átmeneti akadály.

A vacsorát elfogyasztva felállították a kapcsolatuk "beosztását", és megállapodtak, hogy megpróbálnak kellő időt szánni egymásra, mert a munka nem állhat közéjük, ha szeretik egymást. Hiszen ahogy mondani szokták: a szerelem minden akadályt legyőz...

 

Nyitókép: Shutterstock

    Ezek is érdekelhetnek