A te gyermeked tudja, mit tegyen vészhelyzet esetén?

A jó nevelés persze mindenkinek mást jelent, tudom. Lehet, hogy ami nekem fontos, azt más butaságnak tartja, hiszen a gyerekneveléshez is mindenki ért, sőt mindenki jobban ért hozzá, mint a másik. Így nem is mennék bele például a játszótéri viselkedés kérdésébe – megtettem már többször is. Viszont akadnak olyan dolgok, amelyekkel kapcsolatban valószínűleg a legtöbb szülő egyetért. Ez pedig a gyerekek biztonsága. De vajon mikor kezdjük el megtanítani nekik azokat a komolyabb dolgokat, amelyekkel egyrészt, saját magukat megvédhetik, másrészt azt, hogy mit kell tenniük vészhelyzetben?

Mit tanítsunk nekik, hogy óvjuk őket

Az én kisfiam négy múlt és már évek óta tudja, hogy mi a neve, hol lakik, és hogyan hívják a szüleit. Megtanítottuk neki arra az esetre, ha valahogyan elveszne – bár a férjem szerint tipikus paramami vagyok és túlzásba viszem az aggódást. Még az is lehet, hogy igaza van, mégis úgy gondolom, hogy bár a korábbi generációk sem éltek tökéletes világban, manapság sokkal több veszély leselkedik a kicsikre, mint mondjuk ötven évvel ezelőtt. Vagy csak az információáramlás miatt jobban értesülünk a tragédiákról...

Nem is ez a lényeg, inkább az, hogy szülőnek lenni hatalmas felelősség és állandóan ott villog a kérdőjel az ember fejében: mit kell még megtanítanom a gyerekemnek ahhoz, hogy biztonságba legyen? Kezdve azzal, hogy ne edd meg a bogyókat, ne lépj le a járdáról, ne nyúlj hozzá a kutyushoz, ha a gazdája nem engedi meg, a fajsúlyosabb dolgokig.

Például, hogy soha, de tényleg SOHA senkivel nem szabad elmenni! Hogy anya és apa soha nem küld érte olyan embert, akit ő nem ismerne, úgyhogy akkor sem szabad elmenni senkivel, ha ezt állítja valaki, hogy mi küldtük! Hogy nem szabad beülni idegen autóba! Nem szabad elfogadni semmit – legyen az a legfinomabb csoki vagy a kedvenc cukorka! És soha senki nem érhet hozzá, főleg ha anya vagy apa nincs vele – a bugyira pedig ez hatványozottan igaz!

Hívd a 112-es számot

A napokban azonban egy teljesen új eshetőség is a látóterembe került, amikor az egyik hírben azt olvastam, hogy egy ötéves kislány felhívta a segélyvonalat, mert az anyukája rosszul lett otthon. Ez is egy olyan dolog, amire szülőként fel kell készítenünk a gyermekeinknek. Meg kell tanítanunk, hogy mit tegyenek vészhelyzet esetén otthon.

Pedig bárkivel bármi történhet a négy fal között is. Előfordult már, hogy elvágtam a kezem és ömlött a vérem, megszédültem... mi lett volna, ha akkor elvesztem az eszméletemet?

Vagy tényleg, bármi történhet. Az ajtó bezárva, a kisfiam még ki sem tud menni, hogy a szomszédba átszaladjon... bár azt sem biztos, hogy megtenné, hiszen sosem mondtuk neki, hogy ha baj van, oda menjen segítséget hívni. Mi szülők – vagy lehet, hogy csak én - hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy ha mi ott vagyunk, akkor úgy sem érheti baj a gyerekünket vagy ha mégis, akkor majd mi megoldjuk - hiszen tudjuk, mit kell tenni. Ám azzal ritkán számolunk, hogy velünk is történhet valami és akkor bizony lehetséges, hogy neki egyedül kell megoldania a helyzetet.

Veszélyes világban élünk és nekünk, anyáknak és apáknak számtalan dologra fel kell készíteni a gyermekeinket. Én most még egy pontot felírtam a képzeletbeli listámra!

Nyitókép: Shuttersock