Plasztikáztass, mert megérdemled!

Sokan úgy értelmezik, hogy bármilyen legyen is a tested fogadd el és szeresd! Szeresd a striáidat, a megnyúlt bőrödet, a ráncokat a szemed körül, a plusz kilókat, az vastag combodat, a vékonyszálú hajad, a kicsi melleidet, a tökéletlen fogsorod, a szoptatástól megereszkedett melled, vagy császármetszés csúnyán gyógyult hegeit. A sort a napestig lehetne folytatni, hiszen mindannyian más-más tökéletlenséggel élünk együtt, és természetesen mindenkinek a sajátja jelenti a leggonoszabb démont, amivel minden nap szembe kell néznie.

Senki sem tökéletes, és éppen ezek az egyedi tökéletlenségek tesznek mindannyiunkat a magunk nemében egyedivé, és utánozhatatlanná.

Számomra a body positivity nem csak azt jelenti, hogy megpróbálok a legelfogadóbban és szeretetteljesen tekinteni magamra, hanem azt is, hogy ha valami annak ellenére is, hogy elfogadom még mindig nagyon zavar, akkor mindent megteszek azért, hogy változtassak rajta. Hiszen a változással a magam iránt érzett gyűlöletet szeretetté, az elégedetlenséget elégedettséggé alakíthatom át.

Mivel tudom, hogy ha húsz kilót fogyok, akkor sem lesz olyan csodálatos hosszú combom, ami csak a modelleknek dukál, ezért igyekszem elfogadni a homokóra alakomhoz kapott teltebb combokat. A felső fogsorom viszont a gyermekkori fogszabályozás ellenére sem olyan szabályos, mint amivel önfeledten mernék mosolyogni, ezért elhatároztam, hogy egy ragyogó hibátlan műfogsorral ajándékozom meg magam.

Ugyanezt gondolom a plasztikai műtétekkel kapcsolatban is. Szerencsésnek mondhatom magam, mert jelenleg sem az orrom, sem a mellem méretével nincsenek problémáim, de nem tartom kizártnak azt sem, hogy az első gyermekem születése után új cicikre vágyom majd. Ha annyira megváltozna a mellem, hogy frusztrálna és elégedetlenné tenne, gondolkodás nélkül kés alá feküdnék.

Az egyik legjobb barátnőm közel harminc évig gyűlölte az orrát. Nem engedte meg, hogy profilból fénykép készüljön róla, sőt még attól is ideges lett, ha tudta, hogy a villamoson valaki oldalról láthatja az orrát. Éveken át próbálta elfogadni azt, amit a természettől kapott, de csak egyre boldogtalanabb lett. A szomorúság pedig a maradék önbecsülését is aláásta. Ebben az esetben a műtét volt a legjobb döntés. Azóta olyan mintha kicserélték volna. Újra mer társaságba járni, ismerkedni, és büszkén mutatja meg az arcát akár profilból is.

A plasztikai műtétek egyáltalán nem ördögtől való dolgok. Akkor, amikor egy velünk született adottság csak boldogtalanságot és önbizalomhiányt okoz, akkor saját magunkért igenis érdemes megengedni magunknak egy olyan korrekciót, amivel még inkább el tudjuk fogadni, és szeretni tudjuk magunkat. Hiszen mindannyian megérdemeljük, hogy boldog életet éljünk és, hogy amikor tükörbe nézünk egy elégedett és magabiztos nő nézzen vissza ránk. Akire minden nap büszkék vagyunk, akit szeretünk, és akiből nap, mint nap megpróbáljuk kihozni a maximumot.

Makra Lídia

Nyitókép: Shutterstock