„Neked könnyű lehet” - Miért alkotsz véleményt anélkül, hogy ismernél?

Neki könnyű, mert gazdagok a szülei. Neki is könnyű, mert szép, és a külseje miatt mindig mindent elért. De mégis mi a francot tudunk mi a másikról, hogy ilyen könnyedén alkotunk képet? És milyen jogon törünk pálcát a másik felett?

A rosszindulat az ereinkben csörgedezik, akár csak a vér. Ítélkezünk, kibeszélünk másokat, véleményt nyilvánítunk, mintha nem lenne jobb dolgunk. Pedig aki ítélkezik, az valójában saját maga elől menekül, és önmagával nincsen rendben.

Az irigység az elismerés legőszintébb formája

Régóta tudom, hogy az irigység az egyik legundorítóbb emberi tulajdonság. Többnyire ez a tulajdonság idézi elő az ítélkezést is. Azt, hogy milyen jogon, az megint más kérdés. Mert, hogy magunkon kívül senki más felett nincs jogunk ítélkezni.
Amikor sikeres vállalkozó voltam, imádtak és gyűlöltek az emberek egyszerre. Imádtak, jó dolog volt jóban lenni a tulajdonossal, és utáltak, mert irigyek voltak rám, és nem értették, mégis hogy a fenében ülök egy sikeres vállalkozás székében 25 évesen...

Azt soha, senki nem nézte, hogy mennyi időt töltöttem a vállalkozásom építésével. Hogy besétáltam a bankba, felvettem egy csomó kölcsönt, felmondtam a munkahelyemen, és feladtam a biztosat a bizonytalanért. Nekem soha, senki nem ígérte, hogy sikeres leszek, és az, amit csinálok, be fog jönni, de kockáztattam. Egy éven át napi 14 órát dolgoztam, nem volt hétvégém, nem volt éjjelem, nappalom, alig láttam a családom és a barátaim, a páromról nem is beszélve, azért, hogy valóra váltsam az álmom. Rengeteg áldozatot hoztam, mégsem nézi senki a sikerek mögött álló munkát, csak azt, hogy milyen jó nekem.

Forrás: Shutterstock

Hisz ilyenek vagyunk, ítélkezünk, látjuk a felszínt, és azt gondoljuk, mindent tudunk a másikról, pedig ez nem így van. Azzal, hogy sikeres lettem, vállaltam, hogy egy csomó irigy emberrel találom szembe magam. Olyanokkal, akik úgy ítélkeznek felettem, hogy semmit nem tudnak rólam.

Hisz mit tudnak az áldozatokról, amiket meghoztam? Mit tudnak a mélypontjaimról, a tragédiáimról, az életemről? Milyen jogon ítélkeznek felettem, vagy mégis mit irigyelnek tőlem? Vajon irigylik azt a rengeteg energiát és időt is, ami a sikereim mögött áll, vagy csak azt a pénzt, és azt a sikert, amit magaménak tudhatok?

Az ítélkezés csak annak rossz, aki ítél...

Az ítélkezés lassan szabadidős tevékenységnek számít, és biztos marha jó dolog, hisz annyian űzik. Miért csinálta ezt, miért nem csinálta azt, miért így, és nem máshogy, és különben is. Az ítélkezés alapja az, hogy aki űzi, alul értékeli a másikat. Sokkal könnyebb rávetíteni valaki másra azt, ami a saját kudarcunk, vagy amit saját magunkban nem szeretünk, mint magunkba nézni, hiszen pálcát törni más feje felett olyan, mint egy gyógyszer, ami a lelkünkre hat.Azt tanácsolom mindenkinek, aki ítélkezik mások felett, hogy nézzen mélyen magába. És aki felett ítélkeznek? Nos, én már tudom, hogy az ítélkezés nem rólam szól. Mosolyogva fogadom az ítélkező arcokat, az álmosolyokat, és az irigy tekinteteket, mert megtanultam, hogy sokkal rosszabb helyzetben van az, aki rólam fröcsög. Hiszen amíg én két nap alatt túlteszem magam a rosszindulatú megjegyzéseken, neki két héttel később is ez lesz a valóság...

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?