Ha nem kereslek, tényleg megtalálsz?

Tija sosem értette ezt a logikát. Az tiszta sor volt, hogy ha valamit nem talált a lakásban - a patinás rend ellenére sem -, akkor az mindig azután bukkant fel, miután feladta a keresést. De meg volt győződve arról, hogy ez azért nem egy örökérvényű csel az élettel szemben, amit ha tudatosan követ, akkor minden vágya teljesül.

Ne már csajok! - tromfolta le őket egy közös limonádézás alkalmával, miközben a szívószállal piszkálta a jégkockákat. - Az emberekkel ez nem így működik. Ők nem egy pár zokni, amit játszikönnyedséggel tudok venni, ha a meglévőmnek csak a felét találom meg a fiókban...

Tija egyik rossz tulajdonsága az volt, hogy már attól zavarba jött, ha mellé lépett egy srác a pultnál egy buliban, hogy rendeljen valamit. Aztán mióta elkezdett ő maga is pultosként dolgozni, még több jóképű pasival találkozott össze. Néha már fejben lejátszotta a jelenetet, hogy a műszakja után az egyik megvárja és elkéri a számát, vagy bejelölik egymást a Facebookon és elkezdődik valami - de sohasem így történt.

- Szerintem csak tegyél egy próbát, mióta mondogatom, de mindig csak ellenkezeé - szólalt fel az egyik barátnője. Tija rá emelte a tekintetét, állát a tenyerében támasztva. - Ne agyald túl. Ne görcsölj rá. Tekintsd lazán ezt a párkapcsolat kérdést. Úgy is mondhatnám, hogy engedd el és koncentrálj az életed többi szeletére és várd ki, hogy mi történik.

A helyzet az volt, hogy Tija úgy érezte, barátnője nehezet kér tőle. Na, nem mintha nem lett volna mivel foglalatoskodjon; ott volt a munkája, ha éppen nem dolgozott, akkor futott és edzett, esetleg összegyűltek csajos napokat tartani, de gyakran volt olyan, hogy csak bekuckózott otthon és film- vagy sorozatmaratont tartott. Ezt mindet nagyon élvezte.

Voltaképpen tökéletes életet tudhatott a magáénak - azt leszámítva, hogy jobban örült volna, ha például összebújva filmezhetett volna valakivel, vagy ha a csajokkal töltött idő közben lett volna kivel váltani egy-egy szerelmes üzenetet.

Barátnője unszolására félrerakta a vonzás törvényéről szóló könyveket, ugyanis sokáig ezekben kereste a praktikákat, hogy bevonzza magának a társát. Úgy döntött, semmi vesztenivalója nincs, ezért elengedi ezt a görcsös tüntetést a magányosság ellen.

Néhány nap múlva már energiával tele ébredt fel, és alig várta, hogy elkezdődjön a nap. Pedig előtte még azon agyalt, hogy mennyivel jobb volna valakihez bújva ébredezni, ugyanis az egyik könyvben azt olvasta, hogy „helyet kell adnia a párjának az életében" - és ő ezt eddig úgy valósította meg, hogy folyton a másik hiányára gondolt. De ez most megváltozott.

A hétvégi esti műszakja előtt az egész napját saját magára fordította. Elment futni, zenével a fülében és nem gondolt arra, hogy vajon fog-e jönni valaki, aki pont az ő ritmusára fut. Hazaérve bekapcsolt egy sorozatot és közben tett-vett a lakásban. Videótelefonált a csajokkal, az anyukájával, és mindegyikükre széles, boldog mosollyal tekintett. Műszak előtt még aludni is volt ideje, és ébredéskor semmit sem romlott a hangulata. Sőt!

Beérve a munkahelyére mindenkinek feltűnt a vidámsága, pedig az elmúlt időszakban csak bement, tette a dolgát és minél előbb túl akart lenni az estéken. Még a kolléganője beszámolóját is mosolyogva hallgatta, pedig a mézesheteiről szólt. Voltaképp Tija zsigereiben változott meg. Végre élvezte azt, amije volt és nem arra fókuszált, ami hiányzott az életéből. Megtalálta az egyensúlyt, abszolút nem foglalkozott a szerelem, vagy a pártalálás gondolatával. Nehéz meló volt, nem ment egyik napról a másikra, sok időbe tellett, mire átkattintotta az agyát, de most ő is érezte, hogy megérkezett egy másik dimenzióba, egy olyan világba, ahol a maga boldogsága a legfontosabb, amit nem másoktól tesz függővé.

Másfél év múlva pedig, az egyik törzsvendéggel szóba elegyedett, pár alkalom után bejelölték egymást Facebookon és ott is tartották a kapcsolatot... Azóta pedig már egy boldog párt alkotnak. Tija végtelenül boldog, hogy a régi ábrándjai napról-napra testet öltenek.

Nyitókép: Shutterstock