A gyáva férfi soha be nem következett válása

Az érettségi óta eltelt húsz évben mindegyikük élte a saját életét. Aztán az osztálytalálkozó után többé már el sem engedték egymás kezét. A kezdeti nehézségeket közösen és bizakodva küzdötték le. András második nejét ki kellett vásárolni a házból, ahová egy fél évvel később Heni a kiskamasz lányával beköltözött. A szex jól működött köztük, a lányaik egykorúak voltak, úgy nézett ki, hosszú és viszontagságos évek után révbe értek. A gyerekek közötti csetepatét elsimították, ha nem is baráti, de kiegyensúlyozott viszony alakult ki a lányok között. Kellemes évek következtek.

A heves érzelmek lassan barátivá szelídültek, és András szomorúan vette tudomásul, hogy a szexen kívül jó ideje már semmi nem tartja össze őket. Viszont Heni még mindig ugyanúgy rajongott a férfiért, mint kamaszkoruk és szerelmük hajnalán. András egyre gyakrabban érezte magát üresnek és fásultnak a kapcsolatban,de nem akart kilépni. Féltette a kisebbik lányát az újabb csalódástól, magát meg az újabb anyagi katasztrófától. Ami eleinte jó ötletnek tűnt, most pont az húzta vissza attól, hogy megvalósítsa magát.

A házat két kezével építette fel, belesajdult a szíve, ha arra gondolt, hogy el kellene adni ahhoz, hogy Henit kifizethesse és végre a maga ura legyen. Hát nem lépett. Évekig maradt. A szerelmet felváltotta a tisztelet és a szeretet. A szex annyira tökéletes volt, hogy elhitette magával: ez elég a boldog kapcsolathoz.András sosem beszélt az érzéseiről, Heni talán észre sem vette, hogy problémák vannak. Egészen sokáig ellebegtek a maguk kreálta illúzió buborékában. De a buborék kegyetlenül kipattant.

A fantázia az ágyban ért véget minden alkalommal. Majd András hazament, és a pékségbeli nőt képzelte Heni helyére szeretkezés közben. Hetekig ártatlan fantáziának gondolta, aztán maga sem tudta, mi ütött belé, de megszólította a nőt. Meghívta egy kávéra. A szőke nő nem tiltakozott. A fülledt nyári reggel a szokásosnál korábban találta őket a pékségben. Nem volt több tíz percnél, mégis érezhető volt, valami elindult kettejük között. András izgatottan várta a reggeleket, de Réka jó darabig nem jött. Amikor mégis, régi ismerősként üdvözölték egymást.

Úgy alakult, hogy egyre gyakoribbak lettek a kávézások, mélyebbek a beszélgetések, és egy motelszobában megtörtént az is, amiről András oly sokat fantáziált. A szeretkezés csalódást okozott, nem voltak egy hullámhosszon. Ám addigra már kikristályosodott, hogy a közel ötven éves férfit utolérte a végzete. Fülig szerelmes volt. Réka hasonlóan. A nőnek is két gyereke volt, a lánya András lányával egykorú. Élvezték a lopott órákat, majd eljött a pillanat, mikor Réka válaszút elé állította a férfit. A férfi időt kért, hogy elrendezze a dolgait. Egyet tudtak biztosan: együtt akarják folytatni, és megállapodtak, jöhet a közös gyerek is.

Azt is rosszulesett bevallania magának, hogy Réka fiával sem tud mit kezdeni... Azt meg végképp nem akarta elismerni, hogy ennyi idősen vastagon számítanak az anyagiak is. Hogy neki már nincs kedve újabb házat építeni, vagy közösen befektetni valamibe, hiszen már jó párszor megégette magát. Álmatlan éjszakák következtek. Képtelen volt megvallani valódi érzelmeit, holott egyik nő sem ezt érdemelte.

Végül leírta Rékának, hogy szereti, de nem tud lépni. A kapcsolat kezdetén remélte, hogy képes lesz rá, de győzött a gyávábbik énje.András szenved. Réka szenved. Heni szenved. Vajon mi lenne ilyenkor a helyes döntés?

Nyitókép: Shutterstock