Őszintén megbeszéltük, hogy tetszünk egymásnak, mégsem lehet köztünk semmi

Te sem voltál rest, ha csak finoman is, de elkezdtél körülöttem sündörögni. Egy nő mindig megérzi az ilyet: máshogy néztél rám, folyamatosan húztad az agyam, éreztem, hogy én sem vagyok számodra közömbös. Mivel egy ideje már egyedül éltem, jólesett a figyelmed és egy idő után elkezdtem arról ábrándozni, mi lenne, ha elhagynád a barátnőd és boldogok lennénk, amíg meg nem halunk. Minden alkalommal alig vártam, hogy találkozzunk, de azonkívül, hogy flörtölgettél velem, nem történt semmi. Kezdtem rádöbbenni, hogy ez nem szól másról, mint arról, hogy élvezed, ha körülrajonganak a nők és érzed, hogy bárkit megkaphatsz.

A kegyelemdöfést az adta meg, amikor az egyik alkalommal épp te meséltél arról, hogy a barátnőd mellett szükséged van más nők figyelmére is. Kiderült, hogy úton-útfélen flörtölgetsz mindenkivel, bár elmondásod szerint mindezt úgy csinálod, hogy senki se sérüljön. Bár jólesik a feléd áradó női energia, a barátnődet nem szeretnéd megcsalni. Persze az meglehetősen szubjektív, kinek hol van az a határ, ami megcsalásnak minősül. Nekem már az sem esne jól, ha a párom más nőkkel chatelgetne, vagy akár flörtölgetne a munkája során. De neked ez még simán belefért.

Rá kellett, hogy jöjjek, nem vagyok számodra különleges. Csak egy voltam a sok közül, aki felkeltette az érdeklődésedet és imponált neked, hogy az érzés kölcsönös. Akkor eldöntöttem, hogy tartani fogom veled a távolságot, nem reagálok a poénjaidra és elkerüllek, amennyire csak lehet. Ez tulajdonképpen sikerült is, egészen addig, amíg a tanfolyamról egy kis csapattal el nem mentünk kirándulni. Az utolsó pillanatban derült ki, hogy te is jössz, nekem pedig összeugrott a gyomrom. Tudtam, ez már rázós terep lesz.

A kirándulás végül ártatlanul indult, én az egyik lánnyal beszélgettem, míg te egy másikkal jöttél mögöttünk. „Nem lesz itt semmi gond" – gondoltam és megnyugodott a lelkem. Ebédnél azonban melléd kerültem és akár akartam, akár nem, kénytelen voltam szóba elegyedni veled. Az egész úgy indult, hogy szóvá tetted, szerinted valójában nem is szeretnék párkapcsolatot, mert nem vagyok elég nyitott, még a te szurkálódásaidat se reagálom le. Nem hittem el, amit hallok. Hát nem érted, miről van itt szó valójában?

Tátott szájjal, kikerekedett szemekkel hallgattál. Szerintem egyrészt nem voltál hozzászokva ilyen szintű őszinteséghez, másrészt megkönnyebbültél, hogy nem arról van szó, hogy nem tetszel nekem, így nem csorbult a férfiúi büszkeséged. Még hozzá is tetted, hogy sejtetted, hogy erről van szó és így már érted, miért voltam veled ennyire távolságtartó. Amikor a kirándulás véget ért, úgy alakult, hogy mindketten maradtunk még és sétáltunk kettesben egy órát.

Megbeszéltük, hogy ennek a beszélgetésnek csak úgy van értelme, ha igazán őszinték vagyunk egymáshoz és azok is voltunk. Volt valami megmagyarázhatatlan szeretet abban, ahogy megbeszéltük, hogy igen, tetszünk egymásnak, van vonzalom, de a barátnőd miatt ez most nem teljesedhet be. Ahogy nyíltan beszéltünk róla, talán ki is oldódott a reménytelen vágy nagy része, így szabadon, elvárások nélkül tudtam melletted sétálni, egy pillanatra sem jutott eszembe, hogy elcsábítsalak vagy rávegyelek, hogy engem válassz. De az sem jutott eszembe, hogy szégyellnem kellene az érzéseimet és ez nagyon felszabadító volt. Ahogy a többiek is fogalmaztak, igazi felnőtt módjára oldottuk meg a helyzetet, s mindketten mosolyogva indultunk haza az őszinte beszélgetés után.

Nyitókép: Shutterstock