Hosszú évek hallgatása után ismét írtam egy levelet a Jézuskának

Kedves Jézuska!

Biztosan sejted, miért írok neked. Mióta az eszemet tudom, minden évben megörvendeztettelek a leveleimmel, persze szigorúan csak karácsony előtt. Már biztosan nagyon unhatod ezeket, hiszen gyerekként évről évre egyre több minden került fel a listámra. A legkülönfélébb Barbie babák, plüssmacik, legók, minden, ami csak szóba jöhetett. Gyerekként még ezek voltak a fontosak, a játék. Aztán felnőtt fejjel ez teljesen megváltozott. A mostani listám az egyik legrövidebb és már nem is adom oda anyukámnak, mert azt hiszem nem kell kettőnk közé egy közvetítő. Remélem, hogy ezt te is így gondolod!

Először is azt szeretném tőled kérni, hogy mindenki a családból legyen egészséges, mert ez a legfontosabb, aztán mindenki legyen nagyon boldog és találja meg az öröme forrását. Azt hiszem ez az egyik legnehezebb dolog a mai világban. Nehezen tudok csak egy dolog mellett lehorgonyozni, és nagyon sok minden mellett szívesen letenném a voksomat, de úgy érzem, hogy nem tudom. Ezért inkább útbaizgazítást kérnék tőled.

Ne haragudj rám amiatt, hogy gyermekkoromban megannyi teljesíthetetlen kívánságot írtam neked, és hogy annyira hosszú volt a listám, a legfontosabbak mégsem szerepeltek rajta, mert egyszerűen nem kaptak helyet a végeláthatatlan felsorolásban. Ahogy most elolvasom ezeket a korábbi listákat, azt látom, hogy tényleg sok türelem kellett hozzám, hiszen annyi okossággal el szerettelek volna kápráztatni, mégsem jött össze ezek közül egy sem.

De annyi báj van ezekben a levelekben, melyeket még óriásbetűkkel írtam, hangoztatva ezzel a kérések fontosságát. Olyan ez most, mintha bekapcsolnám a caps lockot. A pici apró kívánságokat alig olvashatóan írtam, csoda, hogy el tudtad őket olvasni, és még inkább elképesztő, hogy ezek a kívánságok mind teljesültek. Természetesen a listám telis tele van pipákkal, amelyek azt jelzik, hogy az adott kérést sikerült teljesíteni.

Annyira örülök, hogy a kéréseim közt elsősorban plüssmaci, könyv és kispárna szerepeltek, és sosem kértem ennél lehetetlenebb dolgokat. Azt hiszem örülök neki, hogy kilencvenes és a kétezres évek elején voltam gyerek, amikor még az ilyen ajándékok okozták a legnagyobb boldogságot. Ma már annyira kikerültem ebből a körforgásból, hogy fogalmam sincs milyen listával fordulnak hozzád a mostani gyerekek.

Na, de most nagyon rövid leszek. Egészség. Boldogság. És egy kis hó karácsonykor.

Nyitókép: Shutterstock