Még ki sem hűlt a közös ágyunk, de már menyasszonyod van?!

Az új szerelem annyira komoly, hogy tele van vele a közösségi média - holott veled kapcsolatban soha nem posztolt ki semmit. Az új lánnyal már egy hét alatt több programjuk volt, mint veled az elmúlt egy évben. Sőt, már be is bemutatta a szüleinek. Bezzeg amikor ti jártatok, több hónap is eltelt, mire hazavitt. Az összeköltözésről vagy a leánykérésről már ne is beszéljünk: vagy irtó kínkeservesen, vagy soha nem következett be, akármennyire is vártad. Ezek meg egy hónap után közös lakást vettek, hát megőrültek?

A komoly kapcsolatok utáni szakítás valójában mindkét félnek fájdalmas. Nem véletlenül létezik a "két éves pasiszabály": ha valakit váratlanul elhagynak, vagy kemény szakításon van túl, akkor általában ennyi idő kell neki, hogy begyógyuljanak a sebei és kapcsolatra készen álljon. Ha idő előtt keveredsz vele össze, akkor előfordulhat, hogy nem lesz több egy-két kellemes éjszakánál, de biztos, hogy nem fog összeköltözést tervezni veled az első héten.

Akkor hogy lehet mégis, hogy pár héttel vagy hónappal a szakításotok után az exed nemhogy becsajozott, hanem szemmel láthatóan komoly is a dolog? A legkevésbé sem tűnik úgy, mintha bánatában ágyról ágyra járna, vagy magányosan sírdogálna a kanapén.

Néha az van, hogy sosem gondolta komolyan, csak te álmodoztál hosszú fehér ruháról, közös gyerekről, álomotthonról, úgy, hogy ennek a másik az égvilágon semmilyen jelét nem adta. Elvolt veled egy ideig, de nem volt szíve megmondani az őszintét, vagy nem is érdekelte. Csak az álmodozásban nem vetted észre, hogy sem a családját, sem a barátait nem ismered, hogy nem tervez veled előre.

De feltételezzük, hogy egy "normális", hosszú kapcsolatot tudhatsz magad mögött, ahol valahogy nem jutottatok egyről a kettőre. Megrekedtetek valahol, az egész beszürkült, elromlott, aztán véget ért. Te még gyászolod az egészet, ő meg holnap házasodik, és jön a gyerek is.

A szakítás sokszor nem váratlanul történik. Néha csak az egyik fél, néha mindketten észreveszik és tudatosítják magukban az évek alatt felhalmozódott problémákat. Mégis várnak, mert valahogy egyikük sem tudja, hogyan kellene megoldani. Veszekednek, vagy makacs hallgatásba burkolóznak, és az évek során egyre több fájdalmat okoznak egymásnak. Ilyenkor már csak egymás mellett, de nem együtt élnek. Szinte észrevehetetlen az elhidegülés.

Emiatt az, aki kilépni készül, valószínűleg hónapokig vagy évekig érleli magában a döntést. Mert mégiscsak régóta társa a másik, ráadásul régen boldogok voltak, és amúgy is kudarc lenne beismerni, hogy nem sikerült. Ilyen döntést nem hozunk meg csak úgy, egyik napról a másikra. Akkor a legkönnyebb szakítani, ha érzelmileg már elváltál a párodtól. Akkor már csak ki kell mondani, 100%-os bizonyossággal, tudva, hogy nincs visszaút, a döntés megalapozott.

Az lenne az ideális, ha mindkét fél ugyanakkor határozná el magát, és akkor békében búcsút tudnának venni egymástól. De sajnos az egyik fél általában előrébb jár ebben, kevésbé ragaszkodik már, mint a másik. Nem azért lép tovább gyorsan, mert soha nem szeretett, hanem mert nála lezajlott már ez a gyászidőszak. Szabadon lép tovább.

Nyitókép: Shutterstock