Férfivélemény: Erőltesd meg magad, ha randihelyszínt választasz, vagy már az elején buktad a folytatást

Egy kávé, egy tea, vagy egy tetszőleges alkoholos folyadék egy arra alkalmas helyen, pár óra beszélgetés, kis séta valamerre, köszi, szép volt, jó volt, majd beszélünk. Nem, általában nem beszélünk, maximum annyit, hogy kellemes volt ez, de nincs benne több. Hozzátartozik a dologhoz, hogy az elmúlt időben a randijaim jelentős része ismerkedős appok támogatásával jött létre, ahol általában csak annyira próbálom redukálni az üzenetváltásokat, hogy mindketten megbizonyodhassunk arról, egyikünk sem baltás gyilkos, aki a másik életére akar törni, majd be is dobom a személyes megismerkedés lehetőségét, az mégiscsak kellemesebb.

Ennek az előnye, hogy van honnan kezdeni a beszélgetéseket személyesen is, kicsit több alapozós téma marad az első randira, amit azért pártolok, mert nem egyszer futottam bele abba a kellemetlen helyzetbe, hogy bár valakivel online teljesen egy húron pendültünk, személyesen nulla volt a kémiánk, és ezen egyáltalán nem segített, hogy alig volt miről beszélnünk. Öt perc után pontosan tudtuk mindketten, hogy ebben a randiban ennyi volt, de ahhoz mindketten túl udvariasak voltunk, hogy kimondjuk az igazat, úgyhogy maradt a kínos szenvedés. Szóval nem rossz az, ha megmarad az első randira egy-két olyan sarkalatos kérdés mint ki és mivel foglalkozik, hány kutyája-macskája van és a többi.

Csak sajnos ettől még ugyanúgy dög unalmas lesz a randi, ha van miről beszélnetek, de nem vagytok egymásra hangolva, ami simán betudható annak is, hogy így kellett ennek lennie, nem passzoltatok, de biztos ez? Nem lehet, hogy csak a körülmények nem voltak megfelelőek ahhoz, hogy tényleg egymásra hangolódjatok és megismerjétek egymást? Mint mondtam, meguntam a ismétlődő randikat, ezért úgy döntöttem, ideje változtatni. Elhatároztam, hogy máshogy állok hozzá az első találkákhoz.

Nem kell nagy felismerésre gondolni, egyszerűen csak elkezdtem a klasszik ismerkedős formula helyett úgy gondolni a randikra, mint önálló programokra, amiket akkor is élveznék, ha egyedül vagy barátokkal vennék részt rajtuk. Olyan programok keresésére törekedtem mint az italkóstolók, koncertek, slam poetry estek, szóval olyan dolgok, amik élvezetesek mindkettőnk számára, kellő beszédtémát nyújtanak, de előtte, közben, vagy utána mégis van lehetőségünk beszélgetni, nem úgy, mint mondjuk egy moziban. A kötelező köröket meg úgyis lefutottuk, amikor épp szóba kerültek. Sokkal kellemesebb volt, nem kellett a beszédtémák miatt szorongani, ráadásul teljesen más oldaláról ismerhettük meg a másikat, mint egy sima kávézgatás közben. Biztos, ami biztos, én mindig több ötletet dobok fel, legyen csak választási lehetőség, hiszen tényleg fontos, hogy a randipartnerünkkel kompatibilis időtöltést válasszunk. És ha így se klappoltunk? Akkor legalább mindketten kimozdultunk kicsit, részt vettünk egy jó programon, majd elköszöntünk egymástól békésen.

Mostanra már igyekszem a kalapomban tartani mindig egy-két ötletet, most épp a falmászás, a jazz vacsora, illetve egy főzős workshop vannak betárazva, amik azért valljuk be, elég specifikusak ahhoz, hogy valaki vagy halálra unja magát és utálja az egészet, vagy imádja. Viszont, ha betalálnak az ötleteink, akkor simán összehozhatunk egy mindkettőnk számára közel tökéletes randit. Vagy teljesen tökéleteset, ki tudja. Ami aztán simán elnyomja azt, hogy mondjuk online ismerkedtetek meg és elmaradt a személyes összetalálkozás "wow" pillanata.

Nyitókép:Shutterstock