A görénység szintet lépett: Íme, a "soft ghosting" jelenség!

Az első randink fantasztikus volt. Sokat sétáltunk, csókolóztunk - Gábor baromi jól csókolt. Aztán eljött a búcsú ideje, mennie kellett. Még fel sem értem a lakásba, amikor már hallottam a telefonom pittyegését. "Nagyon jól éreztem magam veled, imádnivaló vagy!" - és az üzenet végén egy vigyorgó fej. A következő napokban megállás nélkül cseteltünk (sokszor éjszakába nyúlóan), tervezgettük a második találkozót.

Emlékszem, milyen izgatott voltam, vettem egy mélykék ruhát és egy színben hozzá passzoló magassarkút, amivel el akartam őt kápráztatni. Emlékszem, előző délután küldtem neki sms-t, hogy pontosítsak néhány részletet. A kérdésemre egy darabig nem érkezett válasz, de nem estem kétségbe - gondoltam elfoglalt, máskor is volt már ilyen, hogy nem reagált azonnal.

A gyomrom bukfencezett egyet, az agyam pedig lázasan zakatolt. Próbáltam kitalálni, hogy mi történhetett. Valami rosszat mondtam? Túl kedves voltam? Vagy túlságosan kimutattam az érzéseimet, amivel elriasztottam magamtól? De ha egyáltalán nem érdeklem, akkor miért küld lájkokat és mosolygós jeleket? Rengeteg kérdés kavargott a fejemben, a randi időpontja egyre közeledett, és fogalmam sem volt, hogy mit csináljak!

Iszonyú rossz érzésem támadt. Felhívtam a legjobb barátnőmet: hogy ezt egyszerűen nem hiszem el! Hetek óta készülök erre a randira, minden más programot lemondtam, mert ő az a férfi, akit el tudnék képzelni leendő gyermekem apjának. "Jaj, ne legyél már ennyire naiv!" - csattant fel Aliz. A pasi szépen csendben megszabadult tőled, mert nem volt elég bátorsága ahhoz, hogy eléd álljon és elmondja az igazságot. Mondd, te tényleg nem hallottál még a legújabb szakítási módszerről, a soft ghostingról?!

Az igazság az, hogy mostanában gyakran belefutottam ebbe a szóba, de nem tudtam arról, hogy a ghostingolásnak (azaz szellemmé válásnak) létezik egy "kemény" és egy "lágy" változata is. Én főleg az utóbbi jelenséggel találkoztam, és a forgatókönyv nagyjából ugyanúgy zajlott: a Tinder párjaim eleinte nagyon lelkesek voltak, aztán lelassult a kommunikáció, és az üzeneteimre csak napok múlva válaszoltak semmitmondó szavakkal, emotikonokkal.

Voltak olyan esték, amikor ötpercenként nézegettem a telefonomat, hogy írt-e. A várakozás teljesen megőrjített, még aludni sem tudtam az idegességtől! Aztán reggelre csak egy nyomorult kávés GIF-et bírt kipréselni magából. Nehezen tudtam elfogadni a tényt, hogy Máté szinte észrevétlenül kitörölt az életéből. Soha nem gondoltam róla, hogy ennyire gyáva alak.

Azt hiszem, az elmúlt évek alatt hozzáedződtem a csalódásokhoz, ezért valószínűleg fel sem tűnt, hányszor lettem soft ghosting áldozata. Az ilyen típusú lekoptatásokat végtelenül szánalmasnak tartom. Szerintem sokkal könnyebb őszintének és egyenesnek lenni másokkal. És bármilyen kapcsolatról is legyen szó, mindenki megérdemli, hogy tisztességesen, szemtől szemben szakítsanak vele.

Nyitókép: Shutterstock