Téged minősít, ha nem értékeled a Facebookos szülinapi köszöntőket!

Mármint nem az, hogy törölted ezt a funkciót. Nekem is volt már olyan szülinapom, ahol inkább elcsendesülésre vágytam. És igen, néha nagyon nem illeszkedik az ünnepi hangulatba, hogy 120-szor 5 másodpercben egyenként megköszönjem a sok posztot. A tömbösített hálálkodásnak viszont nem vagyok híve. Szerintem illetlenség, hiszen aki szán rám 5 másodpercet, arra nekem is legyen már 5 másodpercem...

És ez tök rosszulesik. Az egy dolog, hogy képtelen vagyok dátumokat megjegyezni (és telefonszámokat is), de néha még azt sem tudom, ma épp hányadika van. Naptárat meg nem nagyon használok. Amúgy ha feltalálnának egy olyan szerkezetet, amibe be tudom állítani, hogy csipogással jelezze minden évben a szülinapod, akkor az úgy már megfelelne? És pontosan miben kéne különböznie a Facebooktól? Mert gyakorlatilag ezt csinálta eddig, de neked ez nem volt elég jó.

Tudod, az is rosszulesik, hogy úgy állítod be, mintha mindenki álságos lenne, aki csak a faladon köszönt, mert kidobta neki az egyik értesítés a szülinapod. Pedig én tényleg minden rohadt évben örültem annak, hogy szülinapod van.

Mondhatjuk virtuálisan rád mosolyogtam, és egy kis giffel vagy emojival igyekeztem egy pici mosolyt csalni az arcodra ezen a napon. Nem, nem akartam azt éreztetni, hogy húúú, de fontos szereplői vagyunk egymás életének. De annyira igenis fontos része vagy a múltamnak vagy a jelenemnek, hogy őszintén akarjam, hogy ma egy vidám napod legyen.

Mindig úgy gondoltam, hogy azt köszöntöm fel a falán, akivel ha a villamoson futnék össze, és megneszelném, hogy szülinapja van, széles mosollyal kívánnék neki minden jót. Esetleg két puszi meg egy ölelés is járna. Sőt, ha pont a pékségnél, sorban állva futok össze veled, tuti meghívlak a reggeli kávédra és a croissant-odra is - szülinapod alkalmából.

Csak hát mi itt, a virtuális térben futottunk össze. Azt is bevallom, hogy ahogy telnek az évek, és egyre több felnőttség nyomja a vállam, egyre kevesebb ember jut át ezen a rostán. Sajnos egyre többen vannak, akikkel inkább kerülném a szemkontaktust, ha egy villamoson utaznánk, és ha megtudnám, hogy szülinapja van, csak egy udvariassági köszöntésre futná az erőmből. De neked - és még sok ismerősömnek - mindig szívből örülök. És rosszulesik, hogy te egy hosszú posztban leírod, hogy a virtuális köszöntéseim (igen, az enyémek is) álságosak. Hogy a gesztusom nem elég "valóságos".

Pedig hidd el, nem egyszer volt épp a szülinapodon rossz napom. Tudod, olyan, amikor ahhoz sincs erőd, hogy elővegyél egy poharat, és beletölts egy kis narancslevet. De ilyen napokon is összeszedtem magam, és írtam neked valami kedveset. Semmi sem történt volna, ha nem teszem. Szerintem nem is vetted volna észre. De én mégis megtettem. Neked. Érted. Egy apró semmiség, de azt szívből. És te most erre mind közlöd, hogy felesleges volt, hiszen szerinted ezek értéktelen gesztusok a "valóságos" gesztusokkal összevetve.

De ha már így alakult, tudd: én mindig örülni fogok, ha szánsz rám 5 másodpercet a szülinapomon. És ebből az 5 másodperc alatt született kis posztból fogom tudni, hogy te is szeretettel gondolsz a múltunk közös részére - akármilyen rövid és jelentéktelen is volt.

SHE.HU Kibeszélő!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!Forrás: Mudra László

Nyitókép: Shutterstock