Tartsd távol magad a pszichopatáktól: ők soha nem lesznek képesek a változásra

Láttam a minap a Bronson című filmet.

Borzasztó volt. Alig tudtam végig kínlódni, de olyan pontos és megrázó képet adott a pszichopaták működéséről, hogy megnéztem. A főszereplő, Tom Hardy félelmetesen meggyőző alakítást nyújtott, a hátamon felállt a nem létező szőr. Közben végig figyeltem magam: döbbenetes volt tapasztalni, hogy bár érzelmileg már nem rázott meg, nem vagyok már traumában, teljes életet élek, de a testem és a lelkem jelzései pontosan megmutatták, már felismerem a jeleket, a működést, ezért soha többé nem fogok ilyen emberrel semmiféle kontaktba kerülni.

Jellemző érzés mellettük a hideg, szótlanná merevedett lélek, a felfoghatatlan borzalom és iszonyat, hogy Istenem, hát ember ilyesmire hogy lehet képes? A film alatt végig arra gondoltam: mit kínlódnak már vele, hogy megváltoztassák, hogy ezerszer is bebörtönzik, nyilvánvaló, ez a szörnyeteg soha nem változik meg.

Annyi cikk jelent már meg a pszichopatákról, a jellemzőikről, annyira jelen vannak a köztudatban, hogy alig lehet róluk újat mondani. Tudjuk, hogy magukra nézve nem tartják betartandónak a társadalmi normákat, az együttélés szabályait, hosszú távon képtelenek közösségekbe beilleszkedni. Nem éreznek empátiát, bűntudatot, mindig tudják, mit kell mondani, de szavaik mögött csak az üresség kong.

Nem gondolják problémának a hazudozást, a csalást, mások becsapását és a törvényeket is előszeretettel hágják át. Saját tapasztalataikból nem tanulnak, nem látják be, hogy hibáztak, soha nem változnak meg. Esetükben nem célravezető a bebörtönzés sem, hiszen ideig-óráig el tudják játszani a normalitás látszatát, az álarcuk egy megnyerő, elbűvölő, intelligens személyiséget mutat, de előbb vagy utóbb mindig kimutatják valódi egyéniségüket.

Anno, amikor sikerült kilépni az őrületből, mindent elkövettem, hogy a lehető legpontosabb és legtöbb információt szerezzem meg és sajátítsam el ezekről a véglényekről, hogy felismerjem a legelső jeleket, hogy mindent tudjak róluk – mert a megértés valahol segít -, hogy megtanuljam, min kell magamnak is változtatnom annak érdekében, hogy soha többé ne keveredjek egyetlen ilyen hálóba se.

Volt szerencsém több fantasztikus szakemberrel találkozni, tanulni tőlük, de a legemlékezetesebb mégis egy előadás volt, amit egy nyomozó és egy pszichológus páros tartott. Nem szeretném őket néven nevezni, a lényeg az, ha létezik ember, aki mindent tud róluk és teljesen egészségesen látja őket, teljesen másképpen áll hozzájuk, és a velük való bánásmódhoz (hiszen testközelből ismerik őket), mint a többi szakember (aki nem erre a területre specializálódott), akkor ők azok.

Az előadásukból három nagyon fontos információt emelnék ki. Az egyik, hogy a pszichológus elmesélte, a kutatások kiderítették a pszichopatákkal kapcsolatban, így születnek. Ez azt jelenti, hogy már életük első éveiben kimutatható az agyukról készült felvételek alapján, hogy az agyi központjukban, az érzelmek kialakításáért felelős- (amigdala), és a döntéshozatalban, a viselkedés szabályozásában szerepet játszó (prefrontális kortex) területei alig-, vagy szinte egyáltalán nem fejlődtek ki, nem működnek megfelelően, illetve a két központ közötti kapcsolat alapvetően sérült. Tehát egy veleszületett agyi hiányosságról beszélünk, ami éppen ezért nem javítható.

A másik fontos tényező, hogy akár bántalmazó vagy elhanyagoló közegben nőnek fel, akár teljesen normális családban, az évek múlásával, kivétel nélkül mindannyian egyre erősebben kezdik mutatni és élni a pszichopata jegyeket, a legtöbben pedig eljutnak a súlyos bántalmazásig, mások kínzásáig és viszonylag nagy százalékuk az ölésig (a legismertebb példája ennek Ted Bundy). Képesek az elérni kívánt cél érdekében olyan szinten manipulálni másokat, hogy még a dörzsölt szakembereket is meg tudják téveszteni egy ideig.

A másik információ egy tanulságos esettanulmány volt: egy börtönben lévő pszichopata férfit kezelt egy pszichiáter. Egy idő után, a kollégái erőteljes figyelmeztetései ellenére közel került ehhez a rabhoz és meggyőződése volt, sikerült meggyógyítani. Ezért lazítottak a fogva tartásán, s a börtönön belül egy autószerelő műhelyben kezdett dolgozni. Egyik nap történetesen ennek a pszichiáternek az autója került a keze alá, aki a haza vezető úton szörnyethalt, a fék meghibásodása miatt.

A rab bevallotta: kivárta az idejét és szándékosan tett kárt a kocsiban, hogy ártson a neki bizalmat szavazó embernek. A végkövetkeztetés tehát az, hogy rájuk nem nézve nem alkalmazhatjuk a hagyományos pszichológiai módszereket: értsük meg, érezzünk vele együtt, vizsgáljuk meg a saját szerepünket, legyünk türelmesek és szeressük őket mert majd megváltoznak, mert ez egyszerűen nem igaz. Mind az egyénre, mind a társadalomra nézve veszélyesek, csak rombolni és ártani képesek, tehát velük kapcsolatban egyetlen dolgot tehetünk: Maradjunk tőlük távol!

Nyitókép: Shutterstock