Hűséges feleség vagyok, de ez nem volt mindig így!

Akik viszont 20 éves koruk után szerzik meg az első szexuális tapasztalatukat, 95%-ban egy partnerrel élik le az életüket. A felmérés során azt is megállapították, hogy az olyan embereknek, akiknek ötnél több partnerük volt, több, mint a fele elválik a házasság 5. évének végéig.

Az első gondolatom az volt: ez az információ maximum arra lesz jó, hogy megosszam a 13 éves kamasz lányommal, és arra terelgessem, hogy minél később kezdjen szexelni, ha tartós és boldog házasságban szeretné leélni az életét. Már, ha én ezt elhiszem... Mármint, hogy a későn kezdett szexualitás egyenesen arányos a hűséggel, a hűség pedig a boldog és tartós kapcsolattal. Mondjuk, a második megállapítással nagyjából egyetértek.

Az is eszembe jutott: hiába kérem én a lányom, hogy várja meg a szexszel az igazit, ha olyan partnert talál majd elsőre, aki már túl van ezen. Ne adj isten, több barátnője is volt már. Akkor aztán sokra megy a lányom a saját hűségével, mert a kutatás statisztikájából kiindulva a másik úgyis megcsalja majd. Persze, a saját szempontomból a kutatás eredménye megállja a helyét. Korán kezdtem a szexuális életem, az 5 partner is megvolt bőven, el is váltam - és hát, nem is voltam túl hűséges fiatal éveiben. Na, de miért?

Nehéz hűségesek lenni, ha nincs bizalom!

Huszonévesen még volt bennem naivitás, és hittem az örök hűségben. Pont olyan hozzáállással ugrottam bele a kapcsolataimba, ahogy az egy jó értékrenddel felnevelt lányhoz illik. Ez egész addig tartott, míg rá nem jöttem, hogy az első szerelmem hosszú ideje csal a hátam mögött, és tulajdonképpen már csak én nem tudok arról, hogy nevetségesen át vagyok vágva. A második több nővel kavart egyszerre, a harmadik pedig egyszerűen csak szerelmes lett másba, és elhagyott... és ezen a ponton már három partnernél tartottam.

Vagy te csalsz, vagy téged csalnak!

Következett a hűtlenség korszaka. Meggyőződéssel hittem, hogy az élet és a kapcsolatok természetes velejárója, hogy engedünk a kísértésnek. Hiszen ha a gondolat megfogalmazódott a fejemben, akkor talán az aktuális kapcsolatom már nem ér egy fabatkát sem hosszú távon, kár energiát pazarolni rá. A kapcsolataim falán megjelenő repedéseket abban az időben egy percig sem próbáltam meg foltozgatni, inkább kerestem a kiugrási lehetőséget.

A hűségre néha meg kell érni!

A felmérés szerint összefüggés van a partnerek száma és a házasság tartóssága között. Nekem viszont meg kellett érni a hűségre. Irigylem azokat, akik első nekifutásra megtalálják az igazit, de nem gondolom, hogy csak azok képesek sírig kitartani valaki mellett, akik sosem néztek másra, csak a párjukra. Hiszek abban, hogy csapongó életvitel után is révbe lehet érni - a megfelelő férfi mellett, a megfelelő időben, a megfelelő korban. Hiszek benne, mert velem is ez történt.

Idő kellett ahhoz, hogy ráérezzek a hűség erejére, és ma már több, mint 14 éve élek hűségesen a párom mellett. Igaz, valóban nem az első kapcsolatom lett az utolsó, de úgy gondolom, semmivel sem ér kevesebbet az én későn jött hűségem, mint azé, akinek egy partnere volt egész életében.

Nekem nagyon idilli és kicsit életszerűtlen megállapításnak hangzik, hogy 20 évesen, rögtön az igazit megtalálva kezdjük a szexuális életünket, és érett, kiforrott személyiségként kitartunk a házasságban jóban-rosszban, életünk végéig. Nem állítom, hogy nincs ilyen, de a valóság inkább az, hogy szeretünk, tapasztalunk, csalódunk, vagy épp összetörjük valaki szívét, majd végül megállapodunk, és hűséget fogadunk...

Nyitókép: Shutterstock