Azért, mert van egy gyereked, nem kéne kuplerájban élned!

S hogy mindennek mi lehet az oka? Egyszerű. Nézzük meg a közösségi média híreit, cikkeit, a posztokat, reklámokat, a celebek fotóit, nyilatkozatait. Szinte kivétel nélkül egy túlidealizált, mindent mosolyogva megoldó hamis nőképet mutatnak. Ezek a képek egy mindig ápolt, szülés után egy héttel már karcsú, hibátlan sminkkel és frizurával lejtő hamis nőről beszélnek. Ezeknél a nőknél mindig ragyog a lakás, mindig a toppon vannak, soha nem fáradtak, mindig alszanak éjszaka, edzés nélkül, összevissza evéssel együtt is csodásan néznek ki, náluk soha, semmi probléma nincs.

Az igazság ezzel szemben az, hogy ezzel az óriási hazugsággal rengeteg nő életét keserítik meg. A várandósság, a szülés és az azt követő időszak rengeteg öröme mellett is komoly megpróbáltatás, olyan folyamatosan felmerülő gondokkal, megoldandó feladatokkal, amiről addig nem is álmodtunk.

Vannak olyan ősanya típusok, akiknek ez az egész valóban meg sem kottyan és 3-4, vagy akár több gyerekkel is lazán kezelik a mindennapokat. Tudomásul kell azonban vennünk, nem mindenki ilyen, sőt, a többség a másik táborba tartozik.

Be kell vallanom, azt soha nem értettem, ha valaki arra hivatkozik az otthonában lévő kupleráj, kosz, rendetlenség kapcsán, hogy gyerekem van, ez belefér. Nálunk sem a nagymamáimnál, sem anyunál nem tapasztaltam ilyesmit soha: mindannyian dolgoztak, háztartást vezettek, főztek, foglalkoztak velünk, de az otthonunk mindig rendben volt. Ez kifogás nem lehet, de egy biztos: kőkemény logisztikázást és rugalmasságot igényel, hogy be tudjunk rendezkedni egy olyan harmonikus állapotba, ahol jut is, marad is.

Lehet, hogy nem minden nap fogok takarítani, nem minden nap fogok főzni és nem mindig ragyog patyolattisztán minden, de az alapvető rend mindig megvan.

Teljesen természetes, hogy egy nő, egy anya időnként elfárad, kiborul, sír, elbizonytalanodik. A kialvatlanság, a felnőtt társaság és kommunikáció hiánya, az új családmodell (anya is lettem, apa is lettem, család is lettünk) szerepeinek megélése, kialakítása mindenkinek új és ismeretlen terep.

Az is rendben van, hogy néha a saját gyerekét szüneteltetné egy időre, szívesen lepasszolná kicsit, hogy belefárad a sírásba, nem alvásba és még sorolhatnám. Vekerdy Tamás jól megfogalmazta: minden anyának szüksége van én-időre, hogy újra rágható legyen. Az is oké, ha szülés után nem nyeri vissza rövid határidőn belül az alakját, ha a háta közepére nem kívánja egy ideig a szeretkezést, vagy – horribile dictu – azt kívánja, bárcsak újra gyerek nélküli nőként élhetne pár napig.

Az egymásnak ellentmondó jó (?) tanácsok, kioktatás, információ még azt is elbizonytalanítja, aki egészséges önbizalommal rendelkezik, nemhogy azt, aki éppen élete teljesen új és ismeretlen terepén jár és próbál helyt állni.

Hiányzik az átadási vonal, ahol megtanulják a fiatalok, mi vár rájuk a családdá válás során: rengeteg öröm, boldogság, de ugyanakkor nehézség, fáradtság, váratlan helyzetek is jelen vannak.
Az is igaz, sok nőnek vannak önmagával szemben irreális elvárásai, s ezzel sokan csak akkor szembesülnek, ha gyerekük születik. Nehéz egy embert próbáló helyzet kellős közepén dolgozni még magunkon is, hiszen könnyen vezethet depresszióhoz is akár egy ilyen lelkiállapot.

Amit tenni lehet az az, amit életünk minden területén alkalmazunk: fel kell készülni az előttünk álló helyzetre (erre is jó egy szülésfelkészítés), meg kell ismerni mindazt, ami várható és előre le kell fixálni használható praktikákat, melyek az adott pillanatban megkönnyítik a rájuk való reagálást és a velük való megbirkózást.

Azt is érdemes elfogadni – ahogyan a mese is tanítja: „a törpök élete nemcsak játék és mese" - természetes velejárói a nehéz pillanatok, a fáradtság, az alkalmatlanság érzése, a konfliktusok és az, hogy nem tudunk mindig mindent tökéletesen jól csinálni.

Nem kell tökéletes anyának lenni: ha elég jó anyák vagyunk, az bőven jó. Lehet tévedni, hibázni, sírni, kiborulni, s ami a legfontosabb, segítséget kérni. A környezet és a család pedig azzal teheti a legtöbbet, ha nem a saját véleményét, megoldásait erőlteti az anyára, a családra, hanem éppen a nőt erősíti meg anyai kompetenciájában, ha együtt keresik meg vele az adott család számára legmegfelelőbb opciót.

Tudd: anyai kompetenciád megkérdőjelezhetetlen. Tudd, hogy ösztöneid, megérzéseid pontosan megsúgják, mit kell tenned. Meghallgathatsz tanácsokat, használhatod őket, de tudd, édesanyaként Te vagy az, aki a legjobban tudja, érzi, mire van szüksége a gyermekének.

Nyitókép: Shutterstock