Tinder: Én kapcsolatra vágyom, te magamutogatásra!

Miért ne? Úgyis csak azzal dob össze, akit te is kedvelsz, és nem muszáj sok energiát belefektetni. A Tinder korában otthon ülve, a kedvenc pizsamánkat viselve is ránk bukkanhat a szerelem. Nem kell zsúfolt bárokban nézelődni, esetleg harsány visszautasítást átélni. Könnyebben kikérheted a haverjaid véleményét a kiszemeltedről: pár pillanat alatt mindent lenyomozhattok róla. Ennek a fizikai és érzelmi kényelemnek nehéz ellenállni. Nincsenek piruló arcok, félszeg mosolyok: itt azonnal randevú van. Ez valóban olyan természetes lenne?

Gondoljuk át, hogy működünk offline!

Ha valaki megtetszik például egy házibuliban, valamivel kénytelen vagy megkörnyékezni őt. Beszélgetni vele, kapcsolatot kialakítani kettőtök között. Ennek a néhány órás beszélgetésnek megkoronázásaképpen tudod csak kávéra, vacsorára invitálni őt. Már várjátok ezt az eseményt, érdekel a másik, és bizonyos mértékben kiszámítható a kettőtök közötti kommunikáció és vonzalom is.

Eközben a Tinderen szinte a legelső üzenet a match-edtől, hogy még a héten találkozzatok. Ez a nagy sietség iszonyatos kétségbeesést, és egyfajta érzelmi türelmetlenséget is jelez. Mindannyian kézzelfogható, reális élményekre vágyunk, nem fiktív szövegbuborékokra és emojikra. De őszintén szólva ez a rapid tempó személytelen.

Azonnali találkát akarsz, mert nem jó sokáig chatelni a másikkal. Viszont emiatt nagyon személytelenül és érzelemmentesen érkezünk egy randira. A való életben sem sétálok oda úgy valakihez hogy: "Szia, Anna vagyok, nagyon tetszel nekem, péntek este hétkor borozás a belvárosban?"

Persze, azért szidni a Tindert, mert nem találsz ott szerelmet, olyan, mint elégedetlenkedni az edzőteremmel, mert nem formálódik a tested a puszta létezésétől. Ez egy felület, amit korrekt keretek között szinte akárhogyan használhatsz. Ja, amúgy edzőterembe sem mindenki fogyni jár. Van, akinek csak simán jólesik lemenni, de nem csinál belőle rendszert. Vannak kőkemény megszállottak, akik veszettül vágynak a vélt tökéletességre. És persze előfordulnak olyanok, akik önigazolásért vagy magamutogatásból fordulnak meg arrafelé. Nos, pontosan ugyanez a helyzet online is. A kellemetlenebb része már csak az, hogy a szándékok, tervek itt egy másik embert is érintenek.

Lehet, hogy a kiszemelted semmi komolyra nem vágyik, de a legutolsó pillanatig nem fogja az orrodra kötni. Lehet, hogy te nem vágysz semmi komolyra, de a másik teljesen rád akaszkodik. Lehet, hogy valaki nagyon megbántott téged. Lehet, hogy te bántottál meg valakit. Talán csak béna az a néhány kép és leírás, amit kiraktál magadról, és azért nem jönnek a match-ek. Lehet, hogy egy nagyon jó partnert húztál balra azért, mert nem jók a képei. Vagy csak véletlen, mert megcsúszott az ujjad.

A Tinder világában mindent lehet. Az esetek nagy részében nincsenek közös ismerősök, szálak, amik bizonyos mértékű biztonságot nyújtanak - akár érzelmileg, akár fizikailag. Ilyen mennyiségű embert és információt befogadni mindig is megterhelő és kimerítő lesz, amelynek fáradsága lehet, hogy eltántorít egy valóban jó lehetőségtől. És önmagában az sem segít, hogy állandóan a telefonunktól várjuk a szerelmi impulzusokat. Lehet, hogy próbálkozni kéne a "valóságban" is?

Sok szerencsét!

Nyitókép: Shutterstock