Egy kis kaland belefér a házasságba?

Beletúrt gesztenyebarna hajzuhatagába, megigazította a fekete combfixet, és bár a falatka csipkebugyi nem volt éppen a legkényelmesebb darab, ez nem igazán zavarta, hiszen tudta, hogy nem sokáig lesz rajta... Rápillantott az órára, és ahogy látta a másodperceket rohanni, különös izgalom járta át, amit a kezében lévő vodkával igyekezett csitítani. Megjött a taxi. Belebújt a magassarkújába, egy csepp parfümöt szórt magára a jól ismert illatból, és ezzel együtt egy hanyag mozdulattal az éjjeliszekrényre dobta a jegygyűrűjét.

Zavarban volt, ahogy belépett a bárba, ahol félhomály fogadta, mégis úgy érezte, hirtelen minden szem rászegeződött. Nézték, mintha egy fecni lenne a homlokán, amire ki van írva minden mocskos kis gondolata arról, amit ma éjjel tenni fog. Végül kihúzta magát, felemelte a fejét, a pulthoz ment, és magára erőltetett nyugalommal kikérte a következő vodkáját. Felült a bárszékre, és amíg várt, ő is nézte az embereket, ami egyébként is szokása volt. Imádta az idegeneket elemezni, elképzelni az életüket. És ők vélhetően ugyanezt teszik most vele...

Ekkor a pult másik végén megjelent Ő... A nőnek szaggatott lett a légzése. Magas, nyílt tekintet, széles váll, erős karok. Dús haja már kissé őszült, és önkéntelenül is beleremegtek az ujjai, amikor elképzelte, hogyan túr bele és játszik a borostájával. Ahogy közelebb lépett hozzá, és megérezte az illatát, végig borsózott a teste. Eközben a kezén lévő jegygyűrűt nézte, ami igencsak felizgatta...

- Hölgyem! Meghívhatom egy italra?

A nő felállt, és olyan közel hajolt a férfi arcához, hogy szinte súrolta az ajka az övét. Nem tudni, hogy az izgalom vagy az alkohol érződött rajta, de nem volt kedve hosszan beszélgetni...

- Nős? - kérdezett vissza kurtán.

- Igen. És szeretem a feleségem - érkezett a válasz habozás nélkül, és bár nem ilyen gyorsra tervezte az estét, de érezte a férfi vágyát, ami rá is hatással volt. A következő pillanatban húsba maróan fogta meg a fenekét, ahogy magához rántotta, mire ő felszisszent, és halk sikítását elnyomva a férfi ajkába harapott...

Miközben ránehezedett, nézte a férfi arcát, az utcáról beszűrődő fény megvilágította a vonásait. Az egész estés izgalom helyét lassan a biztonság vette át... A hév, ami idáig vitte őket, szelídülni kezdett. Gyengéden csókolták és szerették egymást, mígnem órák múlva az izzadságban úszó testek fáradtan megpihentek.

Már pirkadt, amikor a nő felébredt. Ahogy megmozdult, érezte, ahogy minden porcikája sajog az éjjeltől, és ez az édes fájdalom mosolyra késztette. Így nézte a mellette fekvő, békésen alvó férfit. A tekintete egyszer csak megakadt az előző este levetett jegygyűrűjén, amit sietve visszahúzott az ujjára. Hiányérzete volt nélküle...

Nem tudott nyugodni a kíváncsiságtól, ezért óvatosan odabújt a férfi mellé, apró csókokkal és lágy simogatással keltegetni kezdte.

- Te miért nem vetted le a gyűrűd? - kérdezte suttogva.

- Mondtam, hogy szeretlek... - válaszolta álmosan a férj, és egy homlokpuszi után, szorosan ölelve tartotta a feleségét. Úgy érezte, a világ legszebb és legvagányabb nője az övé, és ez olyan büszkeséggel töltötte el, amire minden férfi vágyik...

Nyitókép: Shutterstock