Szánalmas, ha egy nős férfi játssza a Casanovát!

Majd kezdődött a munka, ő pedig azt tette, amihez a legjobban értett: fontoskodott. Mindenbe imádott beleszólni. Kommentált, magyarázott, utasított és hőbörgött. Emellett volt egy más tulajdonsága, ami nem tette az emberek kedvencévé. A flörtölés...

Pedig köztudott volt róla, hogy nős apuka. Néhanapján hallhatták a különböző sztorikat a kicsiről, aki természetesen apa szeme fénye és a világ legcukibb, legértelmesebb, legszebb kislánya mind közül. Pont ezért nem értette senki, hogy képes Krisztián minden nőnél bepróbálkozni. Egy kis suttogás itt, egy lopott érintés ott. Fura és néha ízléstelen poénok, utalva a félreérthetetlenre.

- Jó reggelt, kedvesem! - üdvözölte Krisztián az egyik kolleginát.

- Jó reggelt! - érkezett a hűvös válasz.

- Gyönyörű vagy ma. Bárcsak egy ilyen nőhöz mehetnék haza munka után, mint te vagy!

Sára erre csak forgatta a szemeit, és dolgozott tovább, mintha nem is hallotta volna. A férfi látta, hogy ez a bók nem jött be, így továbbállt.

- Jézusom, de dögös vagy ebben a ruhában! - somfordált oda Kriszti mellé. - Valósággal megvadítasz.

- Aha, kösz - jött a közömbös válasz.

Krisztián sétált még egy kört, próbálkozott még pár helyen, majd leült az asztalához, és kezdetét vette az e-mailekben történő udvarlás. Dicsérte a szoknyákat, a hosszú combokat, a magassarkúkat. Szeretett volna magabiztos férfinak tűnni, akitől valódi kincsnek számít egy-egy megjegyzés. Ehelyett zárt ajtók fogadták, mint minden alkalommal. Volt, aki nem is reagált az üzeneteire - ezekre a nőkre valósággal megorrolt. Hiszen ő vette a fáradságot, hogy megdicsérje a feszes popsit, vagy épp a tökéletesen illeszkedő blúzt. Nem érdemel legalább egy mosolyt érte?!

Másnap a szokásos módon indult a nap. Pacsi, kacsingatás, bókok és e-mailek. Aznap is Sára volt elsőként terítéken.

- Édesem, olyan gyönyörű vagy ma reggel. Valósággal megvadulok érted. Bárcsak eltölthetnénk egy kis időt kettesben!

- Szeretem, ha egy férfi kitartó. Mi lenne, ha feltűnés nélkül kimennénk innen? - kacsintott rá a nő. - Megvárlak a konyhában.

Felállt, és bögrével a kezében kisétált. Eltelt talán 5 perc is, mire Krisztián végül megjelent, és azonnal át akarta ölelni a lányt.Sára azonban hátrébb lépett, maga elé emelve a forró kávéval teli bögrét.

- Hihetetlen fazon vagy! Azt hittem, csak a szád jár, hogy ezzel akarsz kompenzálni valamit. Minden nőt fűzöl, mintha mindegy lenne, ki az, aki végül beadja a derekát. Mondd, a feleséged mit szólna, ha megtudná, hogyan viselkedsz?

- Amiről nem tud, az nem fáj. Vannak igényeim, amit ki akarok elégíteni. És képtelen vagyok visszafogni magam egy olyan környezetben, ahol ennyi gyönyörű nő van - vigyorgott Krisztián szemtelenül.

Sára beleivott a kávéba, majd higgadtan így szólt:

- Akkor most jól jegyezd meg, amit mondok! Ha még egyszer bármiféle megjegyzést, ajánlatot vagy disznó viccet hallunk tőled, találkozunk a nagyfőnök előtt. Ott majd megpróbálhatod elmagyarázni az igényeidet.

Így történt, hogy Krisztiánból sosem lett Casanova. Sőt, az eset után már bókolni sem mert, inkább meghúzta magát...

Nyitókép: Shutterstock