Játsszunk! Az veszít, aki előbb zúg bele a másikba...

Belementem a játékba, mert rohadtul szükségem volt valakire, aki mellettem van, megért, és azt éreztem, hogy egyedül megfulladok. Jöttél te, felborítottál mindent, és elkezdtem sodródni az árral. Előtted nem tudtam, mi az, hogy 'Carpe diem', de te megmutattad, hogy nem mindig az a legjobb út, ha minden egyes pillanatot előre megtervezel. Fenekestül felforgattad az életem, és tudod mit? Imádtam, hogy megmutattad, az életet így is lehet élni, és nem kell mindig, mindent előre megtervezni, mindenkinek megfelelni pedig pláne nem kell, sőt, nem is lehet.

Először csak beszélgettünk, aztán hamar rájöttünk, hogy mennyire egy hullámhosszon vagyunk, és pár nap alatt azon kaptam magam, hogy éjjel-nappal veled beszélek. Az első gondolatom te voltál, na meg lefekvés előtt az utolsó is, és alig vártam, hogy lássalak. Pontosan tudtad, hogy tudsz teljesen magadba bolondítani: bókoltál, becézgettél, azt mondtad, az a férfi, aki velem lesz, egy igazi mázlista, és nyugtatgattál, hogy egyszer én is megtalálom a Nagy Őt. Miközben pontosan tudtad, hogy ezekkel a rossz dumákkal kilóra megveszel...

Te is egy szerelmi csalódáson voltál túl, és én is, te egy 7 éves kapcsolatot, én egy négy éveset gyászoltam. És ettől volt az egész olyan iszonyúan félelmetes, hogy miközben az exemet akartam elfelejteni, teljesen beléd habarodtam.

Szeretkeztünk, ittunk, buliztunk, a ruháinkat is egymásnál hagytuk, és visszaadtad a hitet nekem, hogy a szerelem nem csak rossz dolgokat hoz. Na meg évek óta először éreztem azokat a rohadék pillangókat a gyomromban! Megismertem a barátaid, a kollégáid, és amikor bemutattál az anyukádnak, azt mondtad, „Ő a barátnőm". Hisz mi mást mondhattál volna, a hivatalos a szülők előtt ez volt, a barátok előtt pedig az, hogy „Ő Brigi, tudjátok, a sorstársam, akivel néha kefélek". Én hülye pedig mindkettőt elhittem, és azt gondoltam, a valóság valahol a kettő között van.

és a mai napig szívesen emlékszem vissza az éjszaka vívott csókcsatáinkra, a borozgatós estéinkre, a többiről nem is beszélve... Ha nagyon őszinte akarok lenni, még most, néhány év távlatából is, ha lehunyom a szemem, és arra gondolok, ahogy végig simítottad az arcom és megcsókoltál, kiráz a hideg.

Pedig a játékot elvesztettem! Elkezdtem többet érezni, és én hülye őszinte voltam veled, hiszen azt gondoltam, ez lesz a legjobb mindkettőnknek. Meg persze azt, hogy bevallod te is, hogy belém estél. Hát, nem így lett. A szánalmas vallomásom után te megmosolyogtál, és azt mondtad, hogy ennek akkor minél előbb véget kell vetni, mert megszegtem a játékszabályokat.
Egyik napról a másikra szakadt meg köztünk a kapcsolat, már azt sem tudom, hogyan váltunk el egymástól, de azt tudom, hogy hosszú ideig azt hittem, tényleg nem vagyok elég jó. Bele akartam halni, hogy te is faképnél hagytál, és erősködtem, hogy legyünk barátok. De csak azért, mert addig is a közeledben lettem volna... Most már örülök, hogy akkor azt mondtad, ez nem működne, mert tudom, hogy mindig is elég jó voltam, csak nem neked való.

Nyitókép: Shutterstuck