Ezek a dolgok hiányoznak a leginkább a távkapcsolatban

Talán éppen emiatt kerültem mindig az olyan pasikat, akikkel szóba jöhetett volna ez az opció.

Ez nem azt jelenti, hogy nem vonzódom, az egzotikus külföldi pasikhoz, de soha életemben nem tudtam volna elképzelni azt, hogy több tíz, száz vagy akár ezer kilométer válasszon el a pasitól, akibe szerelmes vagyok és metszetet találva a több óra időeltoldásban Facetime-on néhány tíz percet beszélgethessünk arról, hogy kinek hogyan telt a napja.

Velem ellentétben a legjobb barátnőm amióta csak ismerjük egymást (több mint tizenöt éve) még soha nem volt együtt magyar pasival. Valami miatt a latin férfiak a gyengéi, ebből kifolyólag már az egyetemen is csak a külföldi diákok közül válogatott.

Mi több hozzá is ment egy külföldi fickóhoz, akivel mindössze háromszor egy-egy hónapra találkoztak az esküvő előtt. Igaz, hogy azóta válás lett belőle, de ennek egyáltalán nem a távolság vagy a különböző kultúra volt az oka, hiszen éveken át együtt éltek Magyarországon. Egyszerűen csak úgy, ahogy sokaknál nem ment.

A válást követő talpra állás után alig telt el néhány hónap, örömmel jelentette be, hogy megismerkedett valakivel. Egy korunkbeli pasival, aki jelenleg Amerikában, New Yorkban él.

Meg sem lepődtem rajta, bár valahol sejthető volt, hogy nem ő lesz az a fickó, aki ilyen távolról képes lenne megadni neki azt, amire éppen vágyik. Közel egy éve vannak együtt, naponta többször beszélnek, és eddig egy-egy borsos repülőjegyért cserébe kétszer két hetet töltöttek együtt.

A távolság és az online kapcsolódás olyan feloldhatatlan vitákat és frusztrációkat szül, amikre egy személyes találkozás során soha nem kerülhetne sor. Vágyakoznak egymás után, de egy kicsit utálják is egymást, amiért egyikőjük sem akarja olyannyira feladni a saját életét, hogy a másik világába költözzön.

Egyik hétvégén a szokásos közös kávézásunk során kiderült, hogy a barátnőm szakított a pasijával, akit összesen kétszer látott. Nem ért teljesen hidegzuhanyként a bejelentése, de azért kíváncsi voltam az indoklásra. Arra, hogy mi az ami leginkább hiányzik egy távkapcsolatból.

Meglepetésemre, és talán sokunk meglepetésére, akik még nem éltünk efféle kapcsolatban a szex, az érintés, és a fizikai kapcsolódás hiánya csak a sokadik helyen szerepelt a sorban.

A távkapcsolat éppen attól fosztja meg az ember lányát, amitől egy kapcsolat kapcsolattá válik. Az egymás mellett ébredés, a közös bevásárlás, a veszekedés azon, hogy ki nem vitte le a szemetet. A közös kutyasétáltatás, megfőzni és együtt megenni a kedvenc ételünket, majd összebújva filmet nézni vagy olvasni. A közösen erkély felújítás, vagy falfestés, ami közben percenként összeveszhetünk azon, hogy a másik már megint nem úgy csinálja, ahogy „kellene."

Mindezek mellett természetesen az intimitás, ami a legtöbb esetben nem is egy forró éjszakát jelent, hanem egy apró simogatást, ölelést, vagy kézfejre adott csókot. A barátnőmet ezektől fosztotta meg az a férfi, akit mindenkinél jobban szeretett.

Ha egy hosszú évekig tartó együttélés után talán egy hirtelen jött munkalehetőség miatt alakul ki a távkapcsolat, akkor biztosan, mindkét fél másként éli meg. De egy ilyen indulással sajnos (tisztelet a kivételnek) nagyon nehéz stabil alapokat építeni. Éppen azért, mert magát a hús vér kapcsolatot adjuk fel azért, hogy mint akár Csipkerózsika a hercegünkre várjunk.

Makra Lídia

Nyitókép: Shutterstock