Vésd az eszedbe: Nem vagy te Teréz anya!

Imola pont ilyen lány és nem tudom eldönteni, hogy ez nála valami fétis-e vagy egyszerűen csak valóban ennyire szerencsétlen a szerelemben? Egy biztos, folyton a rossz férfibe szeret bele. De úgy igazán! Fülig! S a rózsaszín köd homályában – de még abban az esetben is, ha látja, a szerelme gyengeségeit -

Legyen szó alkoholról, beteges csapodárságról vagy akár bántalmazásról.

Mondhatnám, hogy Imola naiv, de ez bizony már túlmutat az egyszerű naivitáson. Ez kérem, már az ostobaságot súrolja! Mert persze, mindannyian nyúltunk már mellé a párválasztás terén, egyikünk sem szimatolja ki csalhatatlanul, mint valami véreb, a hazugságot, a rossz jellemet, az agressziót vagy a hűtlenséget. De Imolának minden – értsd MINDEN – választása mellényúlás. Méghozzá olyan, amely általában már a kapcsolat korai fázisában egyértelművé válik.

Az egyik barátja alkoholizmussalküzdött, s ez nagyjából azonnal ki is derült róla, Imola azonban váltig állította, majd ő józan életre téríti a férfit – akinek egyébként esze ágában sem volt megváltozni. Imola azonban kötötte az ebet a karóhoz, hogy a párja beteg, hiszen az alkoholizmus betegség, s ezért még inkább szükség van rá, mintha egészséges volna. Akkor látta be, hogy nem segíthet rajta, amikor a férfi egy delíriumos éjszakán szétverte a lakást... csoda, hogy Imola megúszta.

Egy másik párja lépten-nyomon csalta, s ezt a lány is tudta, hiszen a férfi már az elején közölte vele „Ilyen vagyok, szokd meg!", Imola mégis úgy látta, a kapcsolatuk harmonizálható. Meggyőződéssel hitte, hogy ha szerelme kiélte magát, akkor úgy tér majd haza hozzá, mint ahogyan a megfáradt hajós vitorlázik be a hullámokkal teli, nyílt tengerről, a csendes, biztonságos kikötőbe. Mondanom sem kell, hogy ez a pillanat sosem jött el,

De számomra a legmegdöbbentőbb a bántalmazó pasija volt, aki mind lelkileg, mind testileg veszélyt jelentett Imolára. S ha azt hinnénk, hogy a terror még a legelkötelezettebb nőket is elrettenti, hát tévedünk, mert Imola majdnem három évig élt ezzel a szörnyeteggel. Itt a gyerekkori traumákra fogta a férfi viselkedését és azt hitte, hogy majd ő kedves szóval, türelemmel és szeretettel kirángatja abból a pokolból, amelyben szerinte a szerelme kínlódott. Az, hogy ez a „kínlódó" közben az ő nyakát szorongatta, sokáig mellékesnek bizonyult a számára. Szerencsére Imola bátyja még azelőtt véget vetett a viszonynak, mielőtt tragédia történt volna...

Imola elhivatott, ez nem vitás. Az a típus, aki képes nagyon mélyen kötődni, és aki a végsőkig harcol akár egy nyomorúságos kapcsolatért is. Ez a mai világban – amikor a kapcsolatokat is sokan csak fogyasztják, és ha már telítődtek, lecseréli egy újra – igazán értékelendő, ám akadnak olyan esetek, amikor teljesen felesleges küzdeni, mert voltaképpen, nincs is miért.

Nyitókép: Shutterstock