Tényleg a jósnőktől és látóktól függ a jóllétem?

Úgy voltam vele, hogy ez is csak egy cikk, amit hozzá nem értő emberek írnak egy szerkesztőségben. Később kiderült, hogy nem is tévedtem túl sokat.

Ezzel együtt végtelenül távol áll tőlem minden ezoterikus és spirituális téma. A két legjobb barátnőm viszont nyakig benne van ezekben a számomra érthetetlen és felesleges dolgokban. Ők stílusosan annyival magyarázzák a dolgot, hogy mivel realista Bak vagyok teljesen egyértelmű, hogy nem vonzódom semmi olyan természetfeletti misztérium iránt, amire nem kapok pontos és racionális magyarázatot.

Ők viszont egy olyan szintjén mozognak a spirituális hétköznapoknak, hogy nem csak hisznek benne, olvassák, de rendszeresen gyakorolják is. Azaz, jósnőhöz, látókhoz, kártyavetőkhöz járnak azért, hogy megbizonyosodjanak róla, hogy jó döntést hoztak vagy, hogy a tarot kártyákból, a kis és nagy arkánumok segítségével választ kapjanak a kérdéseikre. Olyan választ, amelyek szerintük megingathatatlanok, és száz százalékban igazak.

Sokkal jobban bíznak ezekben a vélt vagy valós, talán csak intuíció alapú megállapodásokban, mint a saját érzéseikben.

Nagyon mély és őszinte barátság köt össze velük, de ebben az egy témában soha nem értünk egyet. Egyikük már-már napi szinten kapcsolatban van a látójával, aki szerinte az élete minden területén segíti őt. Segít felépülni a megfázásból, túlélni, ha megbántotta egy pasi, bizakodóan tekinteni a jövőbe, bátran munkahelyet váltani, közelebb kerülni a benne lévő belső gyermekhez. Ebben még nem is lenne semmi extra, de egy jó ideje a látó arra is ráérez, hogy a barátnőm életébe mikor toppan be a nagy ő. A megközelítőleg dátumra pontos időpont az eddigi ismeretségünk alatt is többször megváltozott már.

Így én egyre kevésbé hiszem el azt, hogy valaki tényleg a jövőbe lát. Úgy gondolom, hogy vannak emberek, akiknek erősebb az intuitív képességük, és jobban rá tudnak hangolódni mások lelkiállapotára, érzéseire, vágyaira és félelmeire. Sok esetben semmi nagy ívű dologra nem világítanak rá, csak mivel külső szemmel és tisztán látnak bennünket és a helyzetet, amiben vagyunk, kimondják helyettünk azt, amit a lelkünk mélyén mi is pontosan tudunk. Ha kell, reményt adnak a kilátástalanságban, vagy megerősítenek abban, hogy egy számunkra fontos kérdésben jó döntést hoztunk.

A baj, és az egészséges arányok felborulása talán ott kezdődik, amikor valakinek már a hétköznapi nyugalma is a boszorkánya látomásaitól függ. Amikor egy egyszerű döntést sem merünk meghozni nélküle, vagy azt érezzük, hogy ő sokkal jobban ismer minket, mint mi saját magunkat.

Tényleg extrán realista, csak a materiális dolgokra figyelő, két lábban a földön álló nő vagyok – akinek a Napja a Bakban, a Holdja a Skorpióban, az aszcendense pedig az Ikrekben van –bármit is jelentsen ez. Ám amellett, hogy nem hiszek abban, hogy egy sor kiterített kártya megváltoztatja a jövőmet még kíváncsi lehetek rá, hogy egy eldugott pincében dolgozó látó, milyen élményt nyújt egy földi halandó számára.

Nemrégiben viszonylag nagy válaszút elé kerültem az életem több területén is. Barátnőm a látója felkeresésében látta az egyetlen megoldást, azonnal kért is nekem egy időpontot, és könyörgött, hogy lássam be végre, hogy erre csak ő fogja tudni a megoldást.

Elmentem ugyan hozzá, de azzal kezdtem, hogy bocsánat, de én ebben nem igazán hiszek. Szerencsére nem is erőltetett rám semmit, beszélgettünk, ő pedig közben pakolgatta a kártyalapokat, amik minden esetben valami olyan dolgot mutattak meg, amit én belül már nagyon régóta tudtam.

A végén ő maga fogalmazta meg azt, hogy minden válasz ott van bennem, hallgassak a belső hangra, és ne kérdőjelezzem meg magam, mert az ösztöneim mindig megmondják, hogy merre kell indulnom. Talán azoknak az embereknek, akik nem hallják a belső hangot néha tényleg jót tehet egy olyan emberrel való beszélgetés, aki kimondja helyettük a saját lelkük válaszait.

Makra Lídia

Nyitókép: Shutterstock