Ha még egyszer azt mondja valaki, hogy ne görcsöljek rá a terhességre, kiugrok az ablakon

A munkámból kifolyólag rengeteg nővel találkozom nap mint nap, így akarva akaratlanul előjön a gyerekvállalás, mint téma. Mindig is fiatal anyuka szerettem volna lenni, és most jutott el az életem arra a pontra, hogy úgy érzem, készen állok az anyaságra. Bár az anyukák sztorijaiból tudom, hogy a babák nem mindig jönnek könnyen, és sajnos létező dolog a spontán vetélés és a méhen kívüli terhesség, én eldöntöttem, hogy nálunk majd máshogy lesz, és abban bíztam, hogy amint elkezdünk dolgozni az ügyön, már a hasamban is lesz a kisbabánk. Nem így lett.

Én tudatosan készülök, mégsem jön össze, más tojik bele, és azonnal terhes lesz

Mivel én hordom ki a gyermekünket, pár hónappal ezelőtt úgy döntöttem, tudatosan felkészülök lelkileg is, és testileg is az érkezésére. Semmiképp nem szerettem volna a véletlenre bízni, így

hogy tudjam, nincs olyan egészségügyi problémám, ami miatt esetleg nem tud megfoganni a gyerekünk. Szerencsére minden leletem szuper lett, azt mondta a doki, semmi akadálya, hogy gyerekünk szülessen, már csak szeretkeznünk kell, illetve ha tutira akarok menni, figyeljem, mikor van peteérésem. A dokim arra azért felhívta a figyelmem, hogy egy évig teljesen természetes, ha nem jön össze a gyerek, utána érdemes összetett vizsgálatokra menni nekem is, és a férjemnek is, de ezt elengedtem a fülem mellett. Gondoltam, jól van dokikám, nem ismersz te minket, nekünk azonnal össze fog jönni.

Neki is álltunk a babagyártásnak, de nem kötelességből, szerencsére eddig is jól működött közöttünk a kémia, és isteni varázsa volt annak, hogy egy szeretkezésből most egy új élet érkezhet hozzánk. Teltek a hetek, meg kellett volna jönnie, de késett három napot, én pedig már tökre beleéltem magam, hogy hamarosan eggyel többen leszünk. Mosolyogva feküdtem le, simogattam a hasam, aztán még aznap éjszaka olyan hasgörccsel jött meg a menzeszem, hogy azt hittem, bepisilek. Marha csalódott voltam, pedig tudtam, hogy ez tök természetes, és a görcsök emlékeztettek arra, hogy ideje két lábon a földön állnom.

Méhpempőt eszek, szedem a babavitamint, de a barátnőm javaslatára csak minden második nap. Szedek vasat, szelént, egészségesen étkezek, rengeteg vizet iszok, sportolok, és türelmesen várok.

Bárki, akivel megosztom, hogy a lelkem legmélyén milyen csalódott vagyok, rögtön lecsitít, és azt mondja, "Ne görcsölj rá!", mert emiatt nem jön össze. Kössz, ettől most sokkal jobban érzem magam, de mégis hogy a francba ne görcsölnék rá, mikor minden idegszálammal rajta vagyok azon, hogy kisbabánk legyen? Ne kövezzetek meg azért, mert most szeretnék gyereket, nem pedig hónapok, esetleg évek múlva, és azért se, mert valahol kudarcnak élem meg, hogy mindent megteszek, mégsem sikerül. Tudom, hogy akkor fog jönni, amikor jönnie kell, és azt is, hogy ha rástresszelek, csak rosszabb lesz, de a közhelyek durrogtatásától hányingerem van...

Fotó: Shutterstock