Herceg, hiába jössz fehér lovon, ha reggel elvágtatsz!

Te vagy az a férfi, aki nem várakat épít. Csak beveszed őket, majd ha már diadalt arattál, lerombolod a meghódított erődöt. Fájdalom és pusztulás kísérik lépteid.

Fehér lovon, hercegként érkezel, de soha nem távozol hercegnővel az oldaladon. Sóval szórod be magad mögött a helyeket, melyeken jártál, és nem nézel vissza soha. Csak kérdéseket és bizonytalanságot nyújt a távozásod, és később már senki sem örül neked.

Lerombolod a mítoszt, miszerint a hercegek erősek és megmentik a gonosztól a gyengébbik nemet. Megmentőnek tünteted fel magad, de nem teszel mást, csak hamisan tündökölsz az ezüstpáncélodban, majd ha lemegy a Nap, az éj leple alatt örökre eltűnsz a Hold fényében.

Mindig újabb és újabb erődítményeket ostromolsz, hiszen lételemed a hódítás, de megtartani egyiket sem akarod. Ha megkaptad, sürgős késztetést érzel arra, hogy továbbállj. A megtört szívek sóhajtása nem hatja már meg a lelkedet, a várkisasszony epekedése csak kínos következménye a sikerednek.
Füledet bezárod, szemedet becsukod, amikor a szó nélkül elhagyottak teste kérdőjellé görbül, és értetlenül várják a magyarázatot. Nemcsak a tested, hanem a szíved is páncél borítja.

Ezzel vértezed fel magad, mert bár erősnek tűnsz, belül gyáva vagy. Hatalmas fizikai erőd legalább ekkora gyengeséggel párosul, mikor számonkérésre kerül a sor. Ilyenkor felnyergeled a lovad, és amilyen gyorsan csak vágtatni tudsz, olyan sebesen lovagolsz tova. Egyetlen panaszos hang sem ér utol abban a távoli messzeségben, ahova távozol.

Forrás: Shutterstock

Már nem fűz érdek a kiszemelt hölgyhöz, ezért feleslegesnek tartasz bármiféle magyarázatot. Ha vízben fuldokolna, maximum odakiáltanál a tömegnek: "Hé! Ott valaki éppen az életéért küzd! Ugorjatok már be érte, és mentsétek meg!" De neked eszedbe sem jutna levetni a páncélod, hogy utánavesd magad a mélybe.

A mélység egyébként sem a te világod, képtelen lennél lemerülni, így megmaradsz a felszínen, ahol ellubickolsz a röpke ideig tartó győzelmeid dicsőségében. Learatod a babérokat, majd ha már eleget istenítettek, újabb izgalmak után nézel. És úgy hagyod el a terepet, hogy a hercegnők még sokáig emésztik magukat, vajon hol rontották el.

Elhiteted velük, hogy ők a fény az életedben, hát nem értik, hogyan élhetsz a világosságuk nélkül. Te pedig egy újabb fényes csillagot keresel magadnak az égen, amelyet követsz majd. "Van másik" - mondod, ami nem is csoda, mert egyik sem különleges számodra, mivel csak a felszínükön időzik el a szemed. A valós érzelmek ugyanis megbolygatják a lelket, akár fájdalmat is okozhatnak, de mindenképpen változást hoznak. Mélységek és magasságok válthatják egymást, amelyek megélése nem kell neked. Mert a te lelked nem képes mást szeretni, csak önmagát.

Így leszel az a férfi, aki bár erődöket vesz be, soha nem akar erőfeszítéseket tenni azért, hogy bármelyiket is megtartsa. Ma talán hősként ünnepelnek, de ha elül az éljenzés, és már csak só borítja hűlt helyed, senki nem a megmentőre, hanem a pusztulást hozóra emlékszik majd. Ezért, ha egyszer ismét arra lovagolsz, szánalom és megvetés fogják kísérni lépteid...

SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezek is érdekelhetnek