Azért pletykálsz, mert a saját életed romokban hever!

Magdi néni szatyrokkal teli kézzel baktatott hazafelé, amikor meglátta a szemből érkező szomszédasszonyt, Babikát. Mindketten nyugdíjasok voltak, nagyjából egyidősek.

Egy-két évig együtt dolgoztak annak idején, de ez a kevéske idő is elegendő volt ahhoz, hogy régi ismerősként üdvözöljék egymást, amikor hébe-hóba összefutottak az utcán. Jó volt beszélgetni, mert a hasonló világnézet és a múlt kicsiny, közös szelete elegendő témát nyújtott számukra. A sok közös ismerős, akikről Magdi néni már évek óta nem hallott, Babika szájából mind új életre kelt.

Ugyanakkor pont ez volt az oka, hogy a torka mindig összeszorult valamelyest, amikor találkoztak. Mert hasonló világnézet ide vagy oda, az asszony nagy pletykás volt, aki mindig mindent tud az utcában élőkről, na meg másokról is. Vigyázni kell, mit mond neki az ember, mert még aznap visszahallhatja mástól. Kifordítva, eltúlozva.

Babika mindenkiről tudni vélt mindent. A szőke fiatalasszony egy ribanc, minden nap a szeretője hozza haza kocsival. Hogy a kollégája lenne? Kizárt! A pasi mindig a sarkon teszi ki, sose hajt be az utcába! A Péter meg, tudod, a Sári fia, az meg drogos. Láttad, hogy tántorog haza esténként? Te komolyan elhiszed, hogy azért néz olyan üveges szemekkel, mert fáradt a három műszak miatt? Aztán ott van az a másik lány, a Kitti. Prosti, ha mondom! Olyan luxuskocsival a segge alatt nekem ne is próbáljon magyarázkodni!

- Jaj, Magdikám, már megint cipekedsz! - nyitotta meg a csevejt Babika köszönés helyett. - Hát vannak neked gyerekeid, miért nem mondod a fiadnak vagy a lányodnak, hogy vigyenek el kocsival a boltba? Vagy be is vásárolhatnának neked!

- Az kéne még! - védekezett Magdi néni. - Szeretem magamnak megvenni, amire szükségem van. A fiam minden hónapban elvisz nagybevásárlásra, de napközben dolgoznak a gyerekek, a húst meg reggel hozzák a henteshez. Azt akkor kell megvenni, frissen.

- Értem én! Beszélek itt, holott az én fiam se furikázik engem. Nem is tudom, mikor láttam legutóbb... Amikor itthon van, mindig segít, de legutóbb is Amerikában dolgozott, előtte meg Hollandiában...

- Megint külföldön van?

- Igen, igen! Dubaiban, na szólj már hozzá! Tudod, vállalkozó, és gyakran utazik... De képzeld, a hétvégén hazajön, és meglátogat!

Forrás: Shutterstock

Ez volt a másik, ami zavarta Magdi nénit Babikában, hogy állandóan dicsekedett. Bár mindenkiről volt valami szaftos pletykája, az ő fia maga volt a szentség megtestesülése. Most is csak úgy dőlt belőle a szó, de a téma meglepően hamar elterelődött az új szomszéd felé, aki állítólag valami galeri tagja, és abszolút biztos, hogy lányokat futtat.

- Honnan veszed te ezeket a dolgokat, Babikám? - nem bírta megállni a kérdést, szinte önkéntelen bukott ki belőle.

- Hát látom! Nyitott szemmel járok én! És azt hallottad, hogy a volt főnökük fia elitta a családi vagyont? Szegény jó Andris, állítólag ebbe halt bele...

- Ne haragudj, de megyek - vonta ki magát Magdi néni a beszélgetés alól, mert a szatyrok már húzták a karját. - Este jön a fiam, hétvégén műszakban volt, és nem tudtak meglátogatni az unokákkal. Még főznöm is kell, mert tegnap volt a születésnapja.

- A börtönben dolgozik még?

- Persze - bólintott mesterkélt mosollyal, mert Babika kérdéséből egyértelműen kihallatszott némi fensőbbség. - Jó helye van neki ottan.

Hazaérve bepakolt a hűtőbe és a spájzba, azután nekiállt vacsorát főzni. Mire a fia fáradtan megérkezett, a gőzölgő cigánypecsenye már az asztalon várta. Szegény fiúból most is áradt az a vaskos börtönszag, ami még az utcai ruhájába is beleissza magát. Ugyan, mit is mondana erre Babika? Biztosan a száját húzgálná, és tenne valami epés megjegyzést.

- Azonnal jövök, mama, csak letusolok! - mosolygott Tóni, és csókot nyomott az anyja homlokára.

- A Zsolti már megint külföldön volt - kezdte mesélni vacsora közben Magdi néni a délelőtt hallottakat. - Dubaiban. A hétvégén jön haza.

− A Babika fia? - horkant fel Tóni, hogy még félre is nyelt közben.

− Az hát! Az anyja már nagyon várja.

− Meghiszem azt! - somolygott Tóni. - Most szállították át a Csillagból. Adócsalásért ült három évet. Holnapután szabadul...

Forrás: Csudai Sándor
Búcsúzunk!

Kedves olvasóink!

Október közepétől kezdve a SHE.HU teljes szerkesztősége, és az írói gárda is távozik a magazintól. Ezután a weboldalon és minden kapcsolódó közösségi felületen megjelent tartalmak nem a mi munkánk eredményei. Nehéz a búcsú, de köszönjük, hogy eddig velünk tartottatok, és reméljük hamarosan találkozunk! :) Íróink munkásságát addig is nyomon követhetitek saját írói oldalukon. Köszönjük ezt a 4 évet, amit velünk töltöttetek!

Ezennel kívánunk sok sikert az új szerkesztőségnek!

Nyitókép: Shutterstock

Ezek is érdekelhetnek