Senkit sem szerettem magamon kívül

Az utóbbi években párkapcsolatok jöttek-mentek az életemben. Leginkább csak időtöltésként szolgáltak, igazi kötődés nem alakult ki senkivel.

Sosem tartottam az egyedülléttől, nem zavart, ha magam maradtam. Megelégedtem a felszínes találkozásokkal, beszélgetésekkel, és nem is volt igényem arra, hogy ezen változtassak. Méteres falak zártak el mindenkitől, amiket én építettem magam köré.

Sebzettség, megbántottság, csalódás? Nem éreztem mély nyomukat. Elhittem, hogy ez így jó nekem, és nincs szükségem többre. A mindennapi problémákat sikerült egyedül is megoldanom, kialakítottam a saját rendszeremet, és ez működött. Nyugodt voltam, magabiztos, és kézben tartottam az életemet.

Hosszabb-rövidebb időre mindig mellém szegődött valaki, de aztán tovább is álltak. Én pedig nem tartottam vissza őket. Egyik reggel aztán, az ágyamban fekvő férfira bámulva, azon agyaltam: vajon ő miért van még itt? Mire vár? Egyáltalán vár tőlem valamit? Nem voltam elég világos az elején? Ez a maximum, amit kaphat tőlem. Ha nem tetszik, el lehet ballagni. Egy kedves, értelmes, aranyos srác volt, aki felé a legcsekélyebb érzelmeket sem tudtam kimutatni.

Elgondolkodtam. Tényleg ennyire vagyok képes? Ennyit tudok nyújtani, és van olyan, akinek ez hosszú távon megfelel? Nagy levegőt vettem, és elindultam, hogy szembenézzek azzal, aki vagyok. Vastag rétegeket kellett lehántanom magamról. Amit találtam, az kiábrándító és lehangoló volt: a hatalmasra nőtt egómat és a parancsait...

Jó neked így! Elég vagyok én neked. Nem kell alkalmazkodnod senkihez. Azt csinálsz, amit csak akarsz. Ha minden nap 10-ig alszol, és pizsamában flangálsz a lakásban, akkor mi van? Nem tartozol senkinek elszámolással. Senki sem szól bele, mikor ebédelj, és senki kedvéért nem kell meccset nézned a tévében.

Forrás: Shuttertsock

Nem kell elviselni semmit csak azért, mert a másiknak úgy jó, és nem kell tekintettel lenned senkire, nem kell áldozatot hoznod senkiért, nem kell lemondanod semmiről. Nincs feszültség, felesleges aggódás, nincs semmi olyan, ami "kell", vagy ami "muszáj".

Csak magunk vagyunk, és az ember csak magára számíthat. Minek egy másikat húzni, cipelni a hátunkon? Bizonyítás kell, hogy te egy szerethető valaki vagy? Hogy te egy valaki vagy? Azt hiszed, ezt csak mások tekintetéből látod? Magadnál jobban senki sem szeret, hidd el!

Játszmák, érdekek világában élünk. Te így vagy jó, ahogy vagy. Nem kell megváltoznod. Miért tennéd? Azt hiszed, hogy csak egy másik, vagy egy új élet árnyékában tudod megtapasztalni a teljességet? Egy frászt! Egyedül is képes vagy rá. Nem kellenek potyautasok, akik csak visszahúznak.

Ha már "te és ő" van, lassan, alattomosan átveheti az irányítást a csak "ő", és hol leszel akkor te? Hagyod magad alárendelni, elveszni? Hagyod, hogy ne létezzen többé olyan, hogy ÉN, csak az, hogy mi? Te is tudod, hogy mennyire élvezed a csendet, mennyire jó elmerülni a gondolatokban, a zenében, a szavakban.

Tudom, hogy szeretsz nyugodtan aludni, délutánonként hosszasan kávézni. Szereted, hogy nem figyeli minden mozdulatodat egy bárgyú szempár, nincsenek okoskodó megjegyzések. Egyedül csak ÉN számítok!

A felismerés a legnehezebb - így már mondhatom, hogy a nehezén túl vagyok. Azon dolgozom, hogy elhalkítsam az egóm harsogását és megtaláljam az életemben az egyensúlyt. Mert igenis létezik olyan ember, aki miatt érdemes változni!

Fotó: Pályi Zsófia
Még több olvasnivalóra vágysz?
Megértjük, és segítünk is neked. Ha idáig eljutottál, biztos Greta May írói oldala is tetszene, ahol rengeteg hasonló téma vár rád.

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?