A kocsi pöfögött, röfögött, dohogott és brummogott. Olyan mélyről, hogy a kipufogóból felböffenő fekete füst talán egyenesen a pokol tornácáról szállt elő. Gyors volt, az szent igaz, de egyúttal olyan vad és kiszámíthatatlan, hogy nem egyszer megfarolt, amikor Andris beletaposott a gázba. Főleg felfelé menet, ahol be kell kanyarodni az utcájukba a főútról.
Andris minden ilyen alkalommal felordított, és az arcára kiült valamiféle beteges önkívület. Saci nem volt benne biztos, hogy ez a kifejezés a gyerekesen férfias őrület, és nem a félelem számlájára írható. Éppenséggel egyik lehetőség sem volt valami biztató.
Nem csoda, ha nem bízott a kocsiban, és nem is szívesen ült bele. Azt sem szerette, ha Andris fel-alá randalírozik vele a városban. Egyszer azon kapta magát, hogy a férje nem jött haza, és helyette két rendőr áll az ajtóban - hajnali háromkor.
Ez a kocsi csupa rozsda, csupa horpadás. Az anyósülés kárpitja széthasadt, a vezetőülésen meg valami undormány folt éktelenkedik, hogy az ember lánya tudni sem akarja, mi folyhatott oda anno.
- Tiszta Christine! - jegyezte meg Saci az erkélyről figyelve, ahogy a férje kipakolja a kocsiból a motortér darabjait.
- Micsoda? - kérdezett vissza Lizi, olyan grimasszal a száján, amiből egyértelműen kitetszett, hogy lövése sincs, miről beszél a barátnője.
- Christine! Az a régi Stephen King regény, tudod! Film is van belőle. Bár már az is legalább olyan régi, mint ez a rakás ócskavas.
- A filmet nem láttam, olvasni meg nem szoktam, tudod... - vont vállat Lizi hetyke mozdulattal, ahogyan csak ő képes rá.
- A sztoriban a kocsinak tudata van - magyarázta Saci. - A lúzer srác megveszi, aztán az az ócskavas berágja magát a fejébe, hogy szinte szerelmes lesz belé.
- Ezt hallva Lizi felnevetett, és rágyújtott egy cigarettára. Átadta a barátnőjének, azután magának is meggyújtott egyet.
- Na, ja. Tisztára, mint a férjed.
- A srác megkattan, és minden emberi kapcsolatát feladva védelmezi azt a gépszörnyet - folytatta Saci. - Az meg kinyír mindenkit, aki kettejük közé áll.
- Hát anyukám, ahogy nézem, ez egy az egyben rólatok szól.
Miközben beszélgettek, Andris körül gyülekezni kezdtek a haverok. Előkerült a sör, megindult a hahotázás.
- Ezt csinálják minden áldott hétvégén - mélázott Saci egy pohár rozéval a kezében, amit időközben Lizi hozott neki a konyhából.
- Legalább valami modern és menő dolog lenne! - biggyesztette az ajkát együttérzően Lizi.
- Az ára az volt - nyugtatta meg Saci. - És még helyre is kell pofozni. Andris fel akarja újítani a motort, kikalapálni a kasztnit, fényezni, gumit cserélni...
Utóbbira Lizi felnevetett.
- Ú! A gumicseréről jut eszembe! Géza, tudod, akiről a múltkor meséltem. Hát hallod, csajszi, az aztán mekkora fazon! Olyan az ágyban, mint valami vadállat. Azt hittem, csak kamuzik, de ennek komolyan van egy vitorlása a Balcsin. Na, én elmentem vele a múlt hétvégén. Úgy beszívtunk, hallod... Na, ott aztán volt gumicsere meg fényezés! - Lizi úgy nevetett, hogy még a rozé is kilöttyent a poharából. - Amúgy a nagybátyjának pincészete van Badacsonynál. Na, az is egy jó arc, de most mindegy, nem róla akarok beszélni.
Eddig jutott, amikor megcsörrent a telefonja.
- Nahát, emlegetett szamár! Géza az.
Lizi legalább tíz percen keresztül csacsogott a telefonba. Amikor letette, csak úgy ragyogott az arca.
Jövő hétvégén buli lesz a Balcsinál - jelentette be. - Van kedved jönni?
Saci kinézett az erkélyről. Sóhajtott, aztán megvonta a vállát.
- Miért ne? Úgysincs semmi dolgom...
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.