Szenvedélyes vagyok az ágyban, de a bosszúban is!

Miközben az autó és a lakás között járkáltak, szánakozó pillantásokkal igyekeztek gyengíteni, de én álltam a sarat. Keményen és mosolyogva néztem őt az ajtóból. Tudtam, hogy visszajön. Három évet éltünk házasságban. Vad és viharos időszak volt, a testünk folyton a másikat követelte. Keringtünk egymás körül, mint két harcos, akik minden energiájukat egymásból nyerik. Együtt szagoltuk, ízleltük a világot. Egymásba kapcsolódtunk minden pillanatban. Egy pár voltunk, hittem, hogy örökre.

Aztán egy nap megláttam, amint az utcán fagyizott egy lánnyal, aki mindenben épp az ellentétemnek látszott. A lány kezében volt a tölcsér, és ugyanazt a fagyit nyalták mindketten. Óvatosan és finoman, majdnem affektálva, láthatóan minden cseppre vigyázva ették azt a kurva fagyit. Egyértelmű volt, hogy közük van egymáshoz, nem is akárhogyan. Követtem őket. Bementek egy házba együtt. Láthatóan nem először.

Nem szóltam, amikor hazajött. Kíváncsi voltam, hogy mi történik. Ugyanazzal a vad vággyal nyúlt utánam a fürdőszobában. Reggel, mielőtt elindultunk otthonról, megkérdeztem, hogy minden rendben van-e közöttünk. Megpaskolta a fenekem, szájon csókolt és a legelbűvölőbb pillantásával azt mondta: szeretlek. Délután aztán váratlanul bementem a munkahelyére.

De még aznap este sem mondtam neki semmit. Meséltem, hogy bementem a munkahelyére, mert el akartam csábítani. Azt mondta, belepusztul, hogy épp nem volt ott és nem tudott lelépni velem. Bebújtunk az ágyba - tudtam, mit kell csinálnom ahhoz, hogy úgy érezze, megbolondul értem és nem tud ellenállni. Mindeközben persze úgy éreztem, hogy megőrülök. Némán sírva téptem, szaggattam a testét, és megfogadtam, bármi is történik, nem engedem el.

Aztán egy nap nem bírtam tovább, és vallomásra kényszerítettem. Először tagadott és hazudozott. Láttam, hogy már csak fájdalmat tudunk okozni egymásnak, hát csúnyán szakítottunk. Átengedtem a lánynak. Elváltunk, ők összeházasodtak. Láttam az esküvői videót és a fotóikat, egy közös barátunk megmutatta. Elképedve néztem őket. A zenék a mi zenéink voltak, amiket én "vittem" a házasságunkba. A fotókon a beállítások pont, mint a mi esküvőnkön. Minden pillanatukon látszott, hogy a volt férjem mindenben engem keres.

Akkor döntöttem el, hogy visszaszerzem. Elveszem ettől a nőtől. Megvártam a munkahelye előtt, és hazahívtam azzal, hogy muszáj beszélnünk egy életbevágóan fontos dologról. Kipróbáltam, hogy működik-e még, ami régen mindig bevált... Működött. Ahogyan a telefonom felvevője is, amit sikerült még időben bekapcsolnom. Még az is ott volt a felvételen, amikor azt mondta, minden hiányzik neki belőlem az ágyban. A felvételt másnap aztán eljuttattam a feleségéhez. Aznap este kidobta.

Visszakullogott. Először őrjöngött, hogy tőrbe csaltam, aztán könyörgött, hogy fogadjam vissza. Szánalmas volt, de én igent mondtam. Ma visszaköltözött. Most elégedetten üldögél a kanapén. Engem vár. Azt hiszi, folytatjuk, ahol abbahagytuk. Higgye csak... Ugye, nem gondolja senki, hogy az a bosszú szex és a videó elküldése volt a valódi elégtételem?

Most jövök én! Így, egy fedél alatt. Ha eddig azt hitte, hogy a harc közöttünk egy szenvedélyes játék, ami a végletekig elvisz minket a gyönyörig, most majd megtapasztalja, hogy más végletekig is elvihet egy harc. Majd meglátjuk, hogy mi lesz a vége!

Éva történetét lejegyezte Bali Edina Zsanna.

Nyitókép: Shutterstock