Ha egy elnyomott nő fellázad, akkor megállíthatatlan!

Timi már bőven elmúlt 30 éves, mégis sokszor eszébe jutott a gyermekkora. Legalábbis annak bizonyos részletei. Egész kislány korában bántalmazták. Nem fizikailag, hanem verbálisan.

Mindenért letolták, mégis a következő emlék él legélénkebben a fejében. Talán 8-9 éves lehetett, amikor egy átlagos iskolai nap után nagy örömmel sietett haza. Besétált a nappaliba, majd illedelmesen köszönt, először az édesapjának, utána pedig az édesanyjának. Az anyuka azonban hisztirohamban tört ki, hogy a saját gyereke, akit ő szült erre a világra, jobban szereti az apját.

Az apuka pedig - ahelyett, hogy azt mondta volna a feleségének, hogy ne butáskodjon - nekiesett Timinek. Rideg tekintettel, érzéketlen arccal közölte a lánnyal, hogy ha ez még egyszer előfordul, kitapossa a belét. Igen, ezt mondta neki a saját apja!

Éveken keresztül minden nap jutott egy-két szó, ami megforgatta a szívében a kést. Amitől egyre kevesebbnek, egyre értéktelenebbenek érezte magát. Főleg mikor "semmirekellő kis vakarcsnak" nevezték. A gyermekévek ugyan elrepültek, de a sebek megmaradtak. Átformálták a jellemét és elhitették vele, hogy ez a normális. Ő ennyit ér, ne is várjon se többet, se jobbat senkitől.

Az emberek persze kihasználták, a barátoknak álcázott hiénák éppúgy, mint a rosszindulatú munkatársak. "Ó, Timit nem zavarja" - hangzott el újra és újra a mondat. Ő pedig rendszeresen elvégezte más munkáját, kölcsönadta az utolsó forintját, és csendben tűrte, amikor viccet csináltak belőle. A párválasztásban sem volt ez másként. Valahogy mindig olyan férfiak oldalán találta magát, akik nem tartották többre egy kapcarongynál. De ő észre sem vette, hiszen számára mindig is ilyen volt az élet. Így szépen hozzáment az egyikhez.

Forrás: Shutterstock

Pokoli volt a házassága, mindenki látta ezt, csak ő nem. Szolgaként viselkedett otthon, mert egy jó feleség mindent teljesít. És szolgaként viselkedett a munkahelyén, hiszen a főnöknek - és igazából mindenki másnak is - mindig igaza van.

Egy állásinterjú alkalmával aztán egy nap a céghez került Dalma, akivel hamar barátságot kötöttek. A nő furcsállta, hogy Timi azonnal ugrik, bárki füttyent. Megpróbálta megértetni vele, hogy nem kötelessége ezt csinálni. Egyetlen dolog van, amit mindenképp meg kell tennie: kiállni önmagáért.Timi ilyenkor mindig értetlenül nézett rá. Ő tényleg nem érezte, hogy valami nem stimmel. De a hosszú beszélgetések után végre kezdett rájönni a valóságra, és egyszer csak megtört a jég.

Egy péntek délután Kinga odalépett hozzá:

- Figyi, befejeznéd még ezt nekem? El kell mennem... valahova - vigyorgott. Ám a lány rá se nézett, úgy válaszolt.

- Nem, csináld meg magadnak!

Ez volt az a pont, ahol fellélegzett. Rájött, hogy nem muszáj más helyett dolgozni. Nem muszáj szolgaként viselkedni. Nem kell mindig háttérbe helyeznie magát. Dalma tanácsára felkeresett egy terapeutát, aki sokat segített neki az önértékelése helyrehozásában. Végül pedig, egy szép nyári délutánon hazament, és szó nélkül letette a válási papírokat az asztalra. Sarkon fordult és kisétált. Egyenesen egy új életbe. Hiszen számára most kezdődött minden!

Forrás: Shutterstock
Élsz-halsz a SHE.HU cikkeiért?
Iratkozz fel a Cikkajánló szolgáltatásunkra, és mi elküldjük neked emailben a hét legjobb írásait, nehogy lemaradj róluk. :)

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?