Ha valamit élvezek az életemben, hát az a változás!

Vannak az életben olyan helyzetek, amikor az ember úgy érzi, hogy totálisan összecsapnak a hullámok a feje felett. Semmi nem sikerül, és semmi nem úgy alakul, ahogy eltervezte.

Káosz uralkodik benne, éppúgy, mint a körülötte lévő világban. Ezerfelé kellene figyelni, de a gondok csak sűrűsödnek, és nincs erő összekaparni azt a kis energiát, amivel túlélhető lenne a krízis.

Sokszor voltam ilyen szituációban. Alig tudtam a felszínen maradni, belső bizonytalanság gyötört és döntésképtelenség. Minél jobban kapkodtam, annál nehezebb volt megoldásokat találni. Elhanyagoltam a környezetemet, a baráti kapcsolataimat, magamat. Bőszen elmerültem az önsajnálatban. Mert mindig az a könnyebbik út...

Egy átvirrasztott éjszaka és egy nagyon komoly belső utazás után döbbentem rá arra, hogy mi a baj. Hogy amit eddig tettem, nem volt más, mintha pár csepp harmattal akarnám oltani a tábortüzet. Konkrétan semmi értelme... Túlbonyolítottam az életet. Felnagyítottam a problémákat, a határtalan fantáziámnak köszönhetően még azt is odaképzeltem, ami nem volt ott. Az eredmény: egyre mélyebbre süllyedtem - a már amúgy sem sekély - mocsárba. Ám ez az éjszaka után minden világos lett. Kora reggel felkeltem, és leírtam egyetlen fontos szót. Változás.

Az élet ilyen egyszerű szavak mentén halad. Csak a modern ember képes mindent túlgondolni és túlreagálni. Ez a sebtiben odafirkantott szót mindent helyre rakott bennem. Tudtam, hogy ami eddig volt, az nem maradhat ugyanúgy. Se kívül, se belül. És egyetlen ember van, aki ezt meg tudja változtatni. Én. Úgy éreztem magam, mint egy hadvezér, aki átveszi az irányítást, és abszolút tudatossággal, precízen elkezdi "megcsinálni" az életét.

Forrás: Shutterstock

Nem kellett semmi hókuszpókusz. Nem mentem le alfába. Nem kevertem bájitalt. Nem hallgattam az életvezetési tanácsadók okosságait. Tulajdonképpen semmi mást nem tettem, mint irgalmatlan eltökéltséggel megszerveztem az életemet. Rendet raktam, kívül és belül. Felállítottam a fontossági sorrendet.

Természetesen azt a kis csengőt figyeltem magamban, amely mindig jelzett, ha nem jó irányba indultam. Csak bizony annak idején nem hallgattam rá, ezért is ültem nyakig a szószban...

Változás kell. A legtöbb ember fél tőle. Pedig olyan felszabadító érzés, amikor úgy istenigazából elszánod rá magad. Hát még amikor elkezded! Amikor eldöntöd, hogy többet fogsz törődni magaddal, és elemeire szeded, miért is teszed ezt? Hideg fejjel, teljes racionalizmussal döntesz az életed felől, nem hagyod, hogy az érzelmeid marionettbábuként rángassanak. Nincs páratlanabb érzés, mint amikor tervet készítesz, belekalkulálva az esetleges hibákat is. Hiszen miért ne hibázhatna az ember? A legtöbb frusztráció melegágya a tévedéstől való félelem.

Minden egyes lépés közelebb visz ahhoz, hogy letisztuljon belül a katyvasz. És ha odabent rend van, már lesz elegendő energia arra, hogy a kívül lévő dolgokat is sorra vegyük. Egyet nem szabad: a terv szintjén maradni. Szóval, ne félj a változástól! Ha kellően tudatos vagy, csak jól jöhetsz ki belőle.

Forrás: Shutterstock
Élsz-halsz a SHE.HU cikkeiért?
Iratkozz fel a Cikkajánló szolgáltatásunkra, és mi elküldjük neked emailben a hét legjobb írásait, nehogy lemaradj róluk. :)

Nyitókép: Shutterstock

Ezek is érdekelhetnek