Miért ismerted be, hogy megcsaltál?!

"Mondd, megcsaltál?" - hangzott halkan a kérdés Kata puha ajkai közül. Majd másodpercekkel később hasonlóan a válasz: "Igen." Egyszerre dőlt össze és nyílt ki a világ a lány számára, ott, a hegyoldal közepén, az apartman legkisebb szobájának ablaka előtt.

Ezernyi gondolat futott át az agyán, amelyet kavargó érzések követtek, de mégsem tudott szólni egy szót sem. Bármennyire is szeretett volna, még csak vissza sem bírt kérdezni, hogy megerősítést kapjon a halk igenre. Nyelt egy nagyot, és csak bámult a távolba. Ki tudja, mit fürkészett az ablakon keresztül - talán azt várta, hogy felébredjen, vagy megnyíljon egy ajtó, ahol közlik vele, hogy ez az egész csak egy vicc.

De semmi sem történt, csupán a csillagok néztek vissza rá, mindenféle válasz nélkül. Néhány percen belül egy addig ismeretlen üresség vette át a számtalan érzés és cikázó gondolat helyét. És Kata, mint egy zokogó kisgyerek, a valóság érzékelése helyett inkább álomba pityeregte magát.

Reggel semmi nem változott. Nem beszélt, nem kérdezett, inkább csak a túlélésért küzdött. Talán nem is a csalfa fiúra volt dühös, hanem a helyzetre. Arra, hogy miért kérdezte meg, vagy miért éppen most, a nyaralás kellős közepén?! Még egy hétig összezárva a határon túli hegyekben, a bajor erdők közepén, ezek után... Hogyan élvezhetné felhőtlenül a pihenést?

Együtt voltak, de mégis külön. A lány fejében többször is megfordult, hogy kérdez, vagy beszélgetést kezdeményez. Mégiscsak egy törés történt a kapcsolatukban - meg kellene beszélni, hogyan tovább. De nem tette, túlságosan fájt neki az a halk igen. Inkább a természet és a nyár szépségeibe burkolózott, és többnyire a fiút hátrahagyva járta a környéket.

Forrás: Shutterstock

Látnivaló volt bőven, így csodás séták követték az igazság éjszakáját. Eleinte próbált nem gondolkozni, csak élvezte, ami körülvette. Majd nekiállt pro és kontra érveket gyártani, de leginkább azon igyekezett, hogy ne őrüljön meg...

Egyedül volt az ismeretlenben, ahol csodásan kellett volna éreznie magát. Ehelyett gyötrelmes pár nap volt, utólag mégis a szépre emlékszik vissza - a színekre, a víz csobogására, egy-egy kedves mosolyra. És arra a lelki támaszra, amit az otthon maradt barát nyújtott neki. Muszáj volt segítséget kérjen, hogy ne őrüljön bele a bizonytalanságba, a mardosó gondolatokba és érzésekbe. De nem volt elég erős a barátnők "én megmondtam" kezdetű mondataihoz, így csak egy barát jöhetett szóba. Egy olyan barát, aki nem ítélkezik, aki vele gondolkodik.

"Segíts!" - hangzott az üzenet, amiből a másik tudta, hogy tényleg baj van. Tudta, és "ott volt". Bár több ezer kilométer volt köztük, Kristóf mégis a lány mellett állt, és tartotta benne a lelket. Talán, ha ez nem így történik, nemcsak az őrület határáig jut el Kata, hanem beleveti magát a kellős közepébe.

Amikor a nyaralás véget ért, hazatértek, és - mintha mi sem történt volna - folytatták az életünket. Néhány mondat erejéig beszéltek az esetről, de nem mentek bele túlságosan. Hogy ez használt, vagy sem, nem lehet tudni. A kapcsolat még fél évig húzta. Katának nem bírták tovább az idegei, nem bírta az elfojtott fájdalmat. Odalett a bizalom, amit semmilyen megbánás és erőfeszítés nem követett - csupán az igyekezet, hogy elfelejtse azt a halk igent.

Forrás: Shutterstock
Élsz-halsz a SHE.HU cikkeiért?
Iratkozz fel a Cikkajánló szolgáltatásunkra, és mi elküldjük neked emailben a hét legjobb írásait, nehogy lemaradj róluk. :)

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?