Beszélgetni pont úgy kell, ahogy szeretkezni...

Sokszor elcsodálkozom, ha valaki olyat olvas ki egy írásomból, vagy hall bele egy beszélgetésbe, ami még csak érintőlegesen sem szerepelt benne. Meglepődöm azon, hogyan jelenthet valakinek a fehér feketét és fordítva.

Számtalan olyan levelezést és beszélgetést folytattam már, amelyikben a másik fél nem értette meg a lényeget, pedig rögtön az első mondatban benne volt. Újra és újra visszakérdezett, értetlenkedett, míg rá nem jöttem: az emberek csak azt hallják meg, amit meg akarnak hallani. Ami érdekes és értékes a számukra. Ami pedig nem az ő ízlésüknek megfelelő, az felett elsiklanak, vagy tagadni kezdik.

Az életünkből rengeteg óra arra megy el, hogy elmagyarázunk dolgokat, és próbálunk meggyőzni embereket arról, hogy a fehéret bizony a többség fehérnek látja. Mostanra eljutottam oda, hogy már nem akarom meggyőzni azokat, akik görcsösen ragaszkodnak az álláspontjukhoz, inkább jó nagy ívben elkerülöm őket.

Aztán belépett az életembe az a férfi, akivel egy nyelvet beszélünk, akivel minden beszélgetés bizsergeti a testemet. A sejtjeim örömtáncot járnak, hogy végre van valaki, aki félszavakból is megérti, mit szeretnék mondani, és én is vidáman helyeselek, amikor ő mesél valamit. Izgató nap mint nap megélnem a tökéletes harmóniát és azonos hullámhosszt. Igen, izgató. Nem unalmas, mert szenvedély van a beszélgetéseinkben, tartalom, akarás, kíváncsiság, jókedv, érdeklődés. Hiába tudom, hogyan fejezi majd be a mondatát, ujjongva örülök az újabb közös pontnak, véleménynek. És ez szenvedélyt visz a napjainkba, nem pedig egyhangúságot.

Forrás: Shutterstock

Várom a következő beszélgetést, vágyom a hangjára. Hogy minek ennyit beszélni? Itt nem a mennyiség, hanem a minőség a lényeg - nem kell sokat, mindig csak annyit, amennyi jólesik. Pont ahogy csókolni és szeretkezni is kell, hiszen az is egyfajta beszélgetés, csak ott szavak helyett a testek kommunikálnak - érintésekkel, ajkakkal, ujjbegyekkel. És a szerelmeskedésben is akkor történik meg a csoda, ha a felek együtt, egyszerre éreznek, nem pedig egymástól függetlenül.

Sokkal nagyobb ereje, izgalma van a beszélgetések egyezőségének, harmóniájának, mint azt sokan hinnék. És sokkal több szenvedélyt hoz a kapcsolatokba, mint egy hangos veszekedés.

Nekem ne mondja senki, hogy az vadító, mikor a másik a hangerejével próbál meggyőzni! Hogy nem milliószor jobb, ha a finom csókja végigfut a testemen, újra és újra érintve azokat a pontokat, amelyek kívánják a figyelmet. Melyről én is tudom, és ő is, hogy az érintésétől jóleső borzongás fut végig a testemen.

Ismerni a másikat nem azt jelenti, hogy tudjuk az összes titkát. Sokkal inkább arról van szó, hogy tisztában vagyunk vele, hogyan nyújthatjuk neki a legnagyobb örömöt. A megszerzett tudás nem oltja ki, hanem inkább tovább gerjeszti a szomjat - hogy még inkább megismerjük a másikat, még többször örülhessünk az azonosságnak. Félszavakból is megértjük egymást, és ez szexi. Az így felszabaduló - eddig felesleges magyarázkodással töltött - időt pedig számtalan más, kellemesebb dologra használhatjuk fel. Nekem már van is egy ötletem, hogy mire.

Forrás: Mudra László
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?