Sokszor elcsodálkozom, ha valaki olyat olvas ki egy írásomból, vagy hall bele egy beszélgetésbe, ami még csak érintőlegesen sem szerepelt benne. Meglepődöm azon, hogyan jelenthet valakinek a fehér feketét és fordítva.
Számtalan olyan levelezést és beszélgetést folytattam már, amelyikben a másik fél nem értette meg a lényeget, pedig rögtön az első mondatban benne volt. Újra és újra visszakérdezett, értetlenkedett, míg rá nem jöttem: az emberek csak azt hallják meg, amit meg akarnak hallani. Ami érdekes és értékes a számukra. Ami pedig nem az ő ízlésüknek megfelelő, az felett elsiklanak, vagy tagadni kezdik.
Az életünkből rengeteg óra arra megy el, hogy elmagyarázunk dolgokat, és próbálunk meggyőzni embereket arról, hogy a fehéret bizony a többség fehérnek látja. Mostanra eljutottam oda, hogy már nem akarom meggyőzni azokat, akik görcsösen ragaszkodnak az álláspontjukhoz, inkább jó nagy ívben elkerülöm őket.
Aztán belépett az életembe az a férfi, akivel egy nyelvet beszélünk, akivel minden beszélgetés bizsergeti a testemet. A sejtjeim örömtáncot járnak, hogy végre van valaki, aki félszavakból is megérti, mit szeretnék mondani, és én is vidáman helyeselek, amikor ő mesél valamit. Izgató nap mint nap megélnem a tökéletes harmóniát és azonos hullámhosszt. Igen, izgató. Nem unalmas, mert szenvedély van a beszélgetéseinkben, tartalom, akarás, kíváncsiság, jókedv, érdeklődés.
Hiába tudom, hogyan fejezi majd be a mondatát, ujjongva örülök az újabb közös pontnak, véleménynek. És ez szenvedélyt visz a napjainkba, nem pedig egyhangúságot.
Várom a következő beszélgetést, vágyom a hangjára. Hogy minek ennyit beszélni? Itt nem a mennyiség, hanem a minőség a lényeg - nem kell sokat, mindig csak annyit, amennyi jólesik. Pont ahogy csókolni és szeretkezni is kell, hiszen az is egyfajta beszélgetés, csak ott szavak helyett a testek kommunikálnak - érintésekkel, ajkakkal, ujjbegyekkel. És a szerelmeskedésben is akkor történik meg a csoda, ha a felek együtt, egyszerre éreznek, nem pedig egymástól függetlenül.
Sokkal nagyobb ereje, izgalma van a beszélgetések egyezőségének, harmóniájának, mint azt sokan hinnék. És sokkal több szenvedélyt hoz a kapcsolatokba, mint egy hangos veszekedés.
Nekem ne mondja senki, hogy az vadító, mikor a másik a hangerejével próbál meggyőzni! Hogy nem milliószor jobb, ha a finom csókja végigfut a testemen, újra és újra érintve azokat a pontokat, amelyek kívánják a figyelmet. Melyről én is tudom, és ő is, hogy az érintésétől jóleső borzongás fut végig a testemen.
Ismerni a másikat nem azt jelenti, hogy tudjuk az összes titkát. Sokkal inkább arról van szó, hogy tisztában vagyunk vele, hogyan nyújthatjuk neki a legnagyobb örömöt. A megszerzett tudás nem oltja ki, hanem inkább tovább gerjeszti a szomjat - hogy még inkább megismerjük a másikat, még többször örülhessünk az azonosságnak. Félszavakból is megértjük egymást, és ez szexi. Az így felszabaduló - eddig felesleges magyarázkodással töltött - időt pedig számtalan más, kellemesebb dologra használhatjuk fel. Nekem már van is egy ötletem, hogy mire.
Nyitókép: Shutterstock
Mondd el Te mit gondolsz!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
