Erősnek kell lenned, mert a gyengéket megtöri az élet!

Erős vagy. Nem engeded meg magadnak, hogy összetörjenek a problémák. Ha olykor térdre is kényszerít az élet, sosem rogysz meg teljesen. De nem volt ez mindig így...

Te is voltál riadt, elkeseredett, bizonytalan kisgyerek. Kitárt karokkal mentél anyuhoz, hogy vegyen fel, emeljen ki ebből az ijesztő világból a békébe. Nyugtasson, védjen meg, mondja azt, hogy nincsen semmi baj, minden rendben lesz. Aztán ahogy teltek az évek, rájöttél, hogy egyre inkább saját magadat kell megvédened. Nincs mindig ott melletted valaki, aki kiemel a zűrzavarból, nincs olyan, aki egy pillanat alatt megnyugvást hozhatna számodra.

Nem tehetsz mást, mint megveted a lábad, és szembenézel a problémákkal. Gyengének, túl érzékenynek lenni nem kifizetődő. Mert van, aki csak simán szarik rád, viszont lesz olyan is, aki még lök is egyet rajtad, hogy még mélyebbre kerülj.

Eldöntheted: elfogadod, hogy az egész életedet végigbukdácsolod, újra és újra összefoltozod magad ott, ahol megtépázták a lelked, vagy megtanulod tartani magad. Nem vagy hülye, nem akarsz áldozat lenni - ezért az utóbbit választottad. Egyre könnyebben peregnek le rólad a támadások, megtanulsz felülemelkedni, átlépni, görcsölés helyett lazának lenni. Megtanulod, hogyan mutasd a világ felé azt, hogy téged nem érinthet meg semmi.

És most itt tartasz. Erős vagy, határozott, magabiztos. De már nemcsak saját magadért, hanem másokért is. Azokért, akik megszokták, hogy te vagy a biztos pont, rád lehet számítani, hozzád lehet fordulni, ha valami baj van. Mert te megbirkózol vele, mert te elbírod az ő terheiket is. Ki tudod őket emelni a zűrzavarból, azzal, hogy nem akadsz ki.

Forrás: Shutterstock

Ha te is megzuhannál, akkor felborulna a világuk rendje, mintha a víz hirtelen kemény lenne, a sziklák pedig puha párnaként süppednének be a súlyuk alatt - ilyen nem történhet. Te sem törhetsz össze, nem gyengülhetsz el. Úgyhogy erős vagy. Mert ez a szerep jutott neked, mert ezt követeli meg tőled az élet - mert így döntöttél, és már nem dönthetsz másképp. Már nem találhatsz kiskaput, amin kiszöksz a gyámoltalaságba.

Nem is esik nehezedre, mert nem csak egy pajzs ez, ami mögé reszketve elbújsz, hanem régóta így működsz. De mégis tudod, hogy vannak, akik ilyennek születtek, akik sosem foglalkoztak túlzottan érzelmekkel, akik nem őrlődnek, nincs lelkiismeret-furdalásuk, nem gyengítik el őket a kétségek. Te viszont csak felépítetted ezt magadban, de legbelül ugyanúgy érzel mindent.

Csak a kérdéseidet nem máshoz intézed, a válaszokat nem mástól várod, és ami fáj, azt egyedül dolgozod fel. Gondolatban felpofozod magad, hogy ne legyél egy hisztis kis picsa. Szedd össze, idd le, vagy aludd ki magad - de holnap már újra úgy kell kimásznod az ágyból, hogy ha kell, az egész világgal szembe tudj szállni.

Mégis olykor elbizonytalanodhatsz: lehet, hogy nem is megy ez neked? Lehet, hogy még mindig az az elesett kisgyerek vagy, csak saját magad előtt is sikerült ezt eltitkolnod? Felelőtlenül olyan küzdelmekbe ugrottál bele, amikre sosem álltál készen, amikhez nincsenek meg a képességeid, amik képesek maguk alá gyűrni. Talán most túl messzire mentél, annyira eltávolodtál a saját határaidtól, hogy teljesen elvesztél. Ha nem találod meg magad, valakinek eszébe jut majd, hogy keresni kellene? Ilyenkor kell, hogy emlékezz: már döntöttél. Erős vagy. Mert nincs más választásod.

Forrás: Szabó Gábor
Még több cikk Petitől!
Ha idáig eljutottál, már biztos rajongsz Peti stílusáért, és nem bírod visszafogni magad, hogy ne olvass tőle még többet. Megértjük, és segítünk is neked. Az írói oldalán rengeteg írása vár rád.

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?