Home office-ban anyaként: Ilyen amikor egy 3 éves a kollégád!

Amikor kiderült, hogy az óvodák bezárnak, mi meg otthon maradunk home office-ban a 3 éves gyerekünkkel, csak annyit kérdeztem: maradjak itthon a gyerekemmel, a saját házamban?

És lelki szemeimmel láttam is magamat, amint egy kilós lisztekből és wc papír gurigákból épített pánikszoba belsejében fogok bujkálni a gyerek elől. Aztán belefutottam egy játékba: anyukák úgy írják le, hogy mit csinál a gyerekük, amíg ők otthon dolgoznak, mintha a gyerek egy kolléga lenne. Úgy döntöttem, ezentúl én is ilyen szemmel nézem a hétköznapjainkat.

06:00 Mielőtt megérkeznek a kollégáim, hangtalanul kilopózom a nappaliba, hogy a koncentrációt igénylő munkáimat nyugiban tudjam elvégezni.

08:00 Megérkeznek a többiek is. Elkezdjük a reggeli meetinget a konyhaasztal körül, és gyorsan eszünk is valamit. Az idősebbik munkatársam nagyvonalakban beszámol a futó projektjeiről, majd el is vonul dolgozni. Közben a fiatalabbik kollégám panaszkodik az étel minőségére, és hogy már megint nem hoztak neki paradicsomot a konyhások. Hozok paradicsomot.

08:15 Ordítani kezd, mert a hüvelykujját sózta meg a paradicsom helyett.

08:25 Miközben kikísérem a mosdóba, azon vitatkozik velem, hogy ő aztán biztos nem fog kezet mosni.

08:35 Rábeszéltem, mégiscsak hajlandó kezet mosni.

08:45 Figyelmeztetem, hogy öltözzön fel - a pizsama és a mamusz nem felel meg a céges dress code-nak. Hogy egyesek mit meg nem engednek maguknak?!

09:00 Most a kollégám úgy dönt, hogy Legóból fogja modellezi a várost, majd miután mindenhol szétdobálta a munkaeszközeit, elmélyült papírmunkába kezd. Én is kihasználom az időt, és visszaülök a laptop mögé.

09:20 Befejezte a papírmunkát, és bemászott az íróasztalom alá, mert állítása szerint valami fura szagot érez - ellenőrizni akarja, hogy az én lábam a büdös-e. Mikor kerek perec közöltem, hogy nem szagolhatja meg a lábamat, a sajátját kezdte szagolgatni. Csak úgy, szégyentelenül, mindenki előtt.

09:30 Az mondja, friss levegőre van szüksége. Miután felvette a kabátját, utasított, hogy azonnal kössem be a cipőfűzőjét, mert a hüvelykujja miatt félig betegállományban van. Emlékeztetem, hogy a cipője tépőzáras.

Forrás: Shutterstock

9:40-kor még mindig azon hisztizik, hogy neki miért nincs cipőfűzője.

9:50 Úgy döntök, csatlakozom a sétához. A szabadban eszébe jut, hogy rossz helyre parkolt. Követeli, hogy hangos "nínózással" közelítsük meg az autóját, aztán üldözzem, mintha rendőr lennék, aki bírságot akar kiszabni a szabálysértésért. Mikor utolértem és kértem, hogy húzódjon le a járda szélére, kiröhögött és elhajtott.

10:00 Hozott nekem egy csokor virágot és puszilgatni kezdett - nem tudom, mit fognak szólni parkosítók, ha észreveszik, hogy valaki letépte az összes jácintot.

11:00 Ez az új kolléga nagyon különösen viselkedik, bejött hozzám, beleivott a vázába, amibe a jácintokat tettem, majd mikor rászóltam, hogy ezt ne csinálja, felháborodva rám nézett és sértődötten kivonult a szobából.

12:30 Ebédszünet, együtt megyünk a kantinba. Kedvesen segített megteríteni, de mikor azt hitte, nem figyelek oda, láttam, hogy titokban megnyalta a tányérokat. Az összeset.

13:30 Azt mondja, hogy egy kis délutáni sziesztára van szüksége. Engem mindenáron be akar vonni a tevékenységbe: követeli, hogy vegyem le a pulcsim és dőljek le mellé, mert fogni akarja a fülcimpámat. Szerintem az etikai bizottság kiborulna, ha ezt elmesélném nekik.

14:00 Végre csend van, újra dolgozom.

16:00 A kollégám felébredt, és a nevemet üvöltve rohan a folyosón a mosdó felé. Kiderült, hogy pisilnie kell, majd mikor odaérek hozzá, figyelmeztet, hogy ne merjem lehúzni a wc-t, mert azt ő akarja.

16:00-18:00 Az idősebbik kollégám átveszi a mentorkodást, én befejezem az elmaradt munkáimat. Közben váratlanul megjelenik a fiatalabb kollégám és el akarja venni a laptopom, mondván, hogy neki a cég nem biztosított ilyen modern munkaeszközt. Amikor megkérdezem, hogy mégis mire akarja használni, értetlenül néz rám: hát le akarja nyomni az Entert, méghozzá sokszor.

Este hattól már csak a családdal foglalkozom és jókat panaszkodom, hogy micsoda kollégáim vannak.

Forrás: Szabó Gábor
Még több cikk Vandától!

Ha idáig eljutottál, már biztos rajongsz Vanda stílusáért, és nem bírod visszafogni magad, hogy ne olvass tőle még többet. Megértjük, és segítünk is neked. Az írói oldalán rengeteg írása vár rád.

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?