Az én hibám, hogy megkívántál egy másik nőt?

A konyhában mindig csuda dolgok történtek. Apukám minden reggel elkészítette friss zsömléből a szendvicsem és a forró teát, amit pont úgy hűtött, hogy amikor indultam a buszhoz, iható legyen, de még elég meleg.

Anyukám meg a vacsorát. Hétköznap este meleg vacsorát, pontban hétkor, hogy az egész család körül tudja ülni. Néha a kedvencemet, amit csak úgy hívtak, hogy tepsis hús. Amikor a csirkemellet sajttal, hagymával, tejföllel és krumplival, na meg egy kis szalonnával a sütőben kell megsütni. Először letakarva, aztán megpirítani a tetejét. Hát, ennek már a szaga is olyan volt, hogy miközben a szobámban tanultam, már összefutott a nyál a számban. Alig vártam, hogy teríthessek. Aztán leültünk enni, apukám, anyukám, nagypapám és én.

Apa nem tudott főzni, de istenien készített nekem szendvicset és teát. Még két dologban volt ügyes, disznóvágáskor a hurkakészítésben, illetve amikor nyáron a telken szalonnát sütöttünk, különleges nyársakat készített. Mert fűzött rá virslit, hagymát, paprikát, már ránézésre jóllaktunk vele. A falusi rokonok, apukám testvérei, megadták a módját a disznóvágásnak.

Többnapos program volt, és reggel ötkor indult egy kör pálinkával. De én nem ezt szerettem. Hanem amikor otthon a meleg konyhából benyitottam a hűvös kamrába, ahol fel volt akasztva egy kampóval a sok kolbász és szalonna... De jó volt az a füstölt hús szag!

Nincs is jobb, mint egy karéj kenyérre levágni egy szelet szalonnát, aztán friss paradicsommal megenni. Vagy kovászos uborkával. Vagy paprikával. Vagy csak úgy magában. Aztán amikor már felnőtt lettem, nem volt divat szalonnát enni. "Magas lesz a koleszterinem", mondták, meg az csak zsír. Az ipari szalonnába meg ki tudja, miket raknak! De én a házi szalonnát szeretem. Még most is járok a rokonokhoz télen - általában februárban - disznóvágásra, és segédkezek a böllérnek. Így nekem tényleg igazi házi szalonnám van otthon a kamrámban.

Forrás: Shutterstock

Meggyőződésem, hogy nem csak nekem van ilyen titkos életem itt a lakóparkban. Pedig a szomszéd hajnalonta fut, a másik úszik és biciklizik, az én férjem meg búvárkodik. És persze mindenki nagyon egészségesen étkezik, most éppen vegán. Évekig sunnyogtam, hogy eszem szalonnát - most nem ezt mondom, hanem hogy "ketózok".

Ez egy diéta, amikor hússal és zsírral fogysz. Így én is menő vagyok, bár mostanában meg kell hallgatnom, hogy az állattartás hogyan teszi tönkre a Földet, hogy néprajzi horror a disznóvágás, és hogy barbarizmus.

Nem érdekel. A kamrámban egy titkos helyen fel van akasztva a kolbász és a szalonna is. Annyira nem is titkos az a hely, de nincs szem előtt, hogy ha valaki betéved, ne lássa meg rögtön. Mert akkor másfél óráig prédikál, hogy milyen felelőtlen vagyok. Egy júliusi este aztán a férjem áthívta a szomszédokat, hogy süssünk szalonnát a kertben. A vegánok is jöttek, tudták, hogy nálunk ez nagyon finom, pazarul felfűzve a nyársra. Erre az estére szabadságot vettek ki a húsnemevésből.

Már jó volt a hangulat a tűz körül, amikor bementem a kamrámba, hogy viszek még a többieknek szalonnát, mert kevés lett. Amikor ott találom a szalonnáim alatt a férjemet, csókolózva a szomszéd vegán nővel... Nem jön a számra semmi, csak állok teljesen megdermedve. "Sok szalonnát ettem, ami teljesen kizökkentett, na meg ez a hússzag - mondta a férjem. - És olyat kívántam meg, amit nem szoktam, a te hibád!"

Forrás: Mudra László
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?