Nincs szükségem olyan pasira, aki nem látja az értékeimet.

- Már nem vagy rám hatással! - mondta dühösen Gábor, de megfeszült teste egészen másról árulkodott. Bizonytalanságról, elkeseredettségről, féltékenységről.

Nem akarta, hogy neki rossz legyen, a volt barátnőjének pedig jó. Hogy könnyedén túllépjen rajta, és míg ő nem tud elszakadni Lillától, addig a lány boldog legyen nélküle. Évekig éltek együtt egy régi házban, amit a barátnője a legnagyobb szeretettel szépítgetett. Minden nap becsempészett valamit az otthonukba, ami még meghittebbé tette. Szívvel és örömmel csinálta, de Gábor nem látott mást, csak hogy egy újabb felesleges dologgal lett több a lakásban - ami csak fogja a port.

Nem látta a szépségeket, amik a lány lelkét tükrözték vissza. Nem látta a pillanatok értékét, ahogyan azt sem akarta észrevenni, hogy rideg, kritizáló viselkedésével egyre messzebbre löki magától a lányt. Viharos szerelmük az utóbbi időben inkább csak mélységekkel és gödrökkel volt tele: eltűntek a kedves pillanatok, és annak az izgalma, hogy örömmel várják haza a másikat.

Túl sok volt már a rossz és a hiány ebben a kapcsolatban ahhoz, hogy megmenthető legyen. A lány ezt felismerte és lépni akart, de a férfi mint egy horgony, folyton visszarántotta. Nem tudta elképzelni, hogy Lillanélküle is képes kézben tartani és boldogsággal megtölteni az életét. Azt annál inkább, hogy könnyedén párra lel majd, mert ha a lelke szépségeihez nem is volt szeme, a tetszetős külső adottságaihoz igen.

Látta szépen ívelt csípőjét, kerek melleit, optimista mosolyát. Pont ez volt az, ami a lányban a legjobban idegesítette: hogy sosem omlott össze, és mindig remélt. Nem a miérteket kereste, hanem a megoldásokat. Nem keseredett el, talán csak percekre, aztán folytatta - még több hittel, erővel, kitartással.

Forrás: Shutterstock

Lilla bármit megmentett volna, csak a kapcsolatukat nem akarta tovább magával cipelni. Ebben már nem hitt: túl sokszor csalódott, és túl gyakran látta Gáboron, hogy nem fog változni - vagy ha mégis, akkor rossz irányba. A férfi nem akarta észrevenni a hibáit és a kapcsolatuk alakulásában betöltött szerepét. "Majd megoldódik! Elfelejti, kialussza!" - ilyen gondolatokkal próbálta elhessegetni a kételyeit. Biztos volt abban, hogy Lilla képtelen élni nélküle - és ez az öntelt magabiztosság megerősítette abban a hitében, hogy neki nem kell semmit sem tennie.

- Költözz el! - lépett egyik nap a lány Gábor elé.

A férfi nevetett a kérésen, de ha már így alakult, gondolta megleckézteti: összepakolt pár holmit, és elment a szüleihez. Nem akart messzire költözni, hiszen biztos volt benne, hogy pótolhatatlan. Hetek teltek el csendben. Lilla nem kereste, Gábor annál többször - teljesen kiszámíthatatlan időpontokban és hangnemben írt a lánynak. Hol vádló, hol szerelmes, hol pedig csöpögősen kedves volt. Mindent megpróbált, hogy a lány lelkének húrjait elérhesse és ismét játszhasson rajtuk.

Lilla eleinte válaszolt az üzenetekre, de miután rájött, hogy ezzel csak lehetőséget ad Gábornak arra, hogy megint megbántsa, némaságba burkolózott. Egészen a mai napig, mikor hosszú idő után újra személyesen találkoztak. Azt kérte, hogy vigye el az összes holmiját és törölje a telefonszámát. Vagy megteszi, vagy letiltja a férfit.

- Már nem vagy rám hatással! - ismételte remegő hangon Gábor, annak ellenére, hogy mindketten tudták: ez hazugság.

De a lány nem akart sem magyarázkodni, sem beszélgetni, csak szabadulni a szituációból és a kapcsolatból, amely hónapokkal ezelőtt összeomlott. Ami a múltjának egy darabja, de nem része a jövőnek. Szótlanul nézte végig, ahogyan a férfi az utolsó táskát is kicipeli, majd intett a fejével, és kulcsra zárta az ajtót. "Boldog jövő következik!" - suttogta maga elé, majd a bizakodó mondatot egy finom mosollyal erősítette meg.

Forrás: Mudra László
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?