Mindent elpusztító szerelem voltál nekem!

Mondhatni felháborítóan, kínosan határozott volt az elejétől. Nyers, zsigeri őserő. Aki mindenkit, akárkit, bárkit megszerez, ha ő meg akarja. Esetében nem a Nő dönt. Ő eldönti, hogy a nő mit döntsön majd. Ami minden esetben csakis nagybetűs Igen lehet.

Ugyanakkor olyan figyelmes és már-már kihalófélben lévően udvarias is volt, hogy még egy magamfajta hétpróbás amazon is egészen zavarba jött - de legalábbis nem tudtam megfejteni. Az egyik pillanatban túl sok volt, a másikban túl kevés. A harmadikban tökéletes.

Amíg nem kerültem az aurájába, átnéztem rajta. De amint esélyt adtunk a feromonoknak és egyéb hormonoknak, képtelen voltam kijönni a bűvköréből. Én, aki addig könnyedén lecseréltem bármilyen pasit, egy hét leforgása alatt csak egyvalakire vágytam. Mégpedig rá. Agyban, lélekben, testben. És egyre többet és többször vágytunk egymásra. Talán a negyedik találkozáskor éreztem biztosan, hogy elvesztem. Elvesztettem a kontrollt az addig könnyedén bezárt lelkem felett.

Ellentmondást nem tűrő volt. Igen, az ágyban is. És én imádtam. Gyengéden volt határozott, tökéletesen csinált mindent. Akkor is kisajtolta belőlem a gyönyört, amikor a betegségeim miatt éppen csak összeesni volt erőm. De vele egyesülni mindig volt energiám.

Magamon lepődtem meg leginkább. Itt nem az volt a rendhagyó, hogy odaadó volt, hanem hogy én is addig sosem látott módon az akartam lenni - és az is voltam. Azt hittem, már mindent megtapasztaltam, de a szex új értelmet kapott. A lelki töltet miatt.

Nemcsak belé voltam szerelmes, hanem a testébe is. Remegtem érte, de az egészben az volt az kuriózum, hogy egy szinten remegtünk egymásért. Először csak fizikális kapcsolódás volt közöttünk, aztán a többi jött magától. Életem első lelki kötődése volt, ami értelemszerűen elmélyítette a tökéletes fizikális egymásra találást is.

Forrás: Shutterstock

Mert a szex lehet sokakkal húdejó és kurvajó. De amikor egyetlen csók is sokkal csodásabb, mint másokkal valaha bármi is volt, akkor el kell fogadni: hazaértél. Meg kell adni magad. Értelmetlen lenne harcolni. Hazaértél, és utána már semmi sem lesz ugyanolyan.

Mi tényleg nagyon akartuk, hogy ez "csak szex" legyen. Egyéb nem leírható, fájdalmas, pusztító, szerelem és szeretetgyilkos okok próbáltak már az elején elválasztani minket. Mi többször is akartuk, hogy ne akarjunk többet. De nem ment. Sokáig küzdöttünk. Magunkkal és egymással is, de végül a sötétség győzött a fény helyett. A menny és pokol váltakozott abban a közel másfél évben... Mélyrepülés, majd szárnyalás.

Az utolsó pillanatig ugyanúgy kívántuk egymást. A legforróbb nyár sem lehetett égetőbb, mint a mi szenvedélyünk. De ahol tűz van, ott égési sérülés is lesz. Elkerülhetetlen. Visszafordíthatatlan. És hogy megérte-e még így is? Olyannyira igen, hogy szemrebbenés nélkül újra átélném ugyanezt, ugyanúgy.

Próbáltam az eszemmel csak a rosszat felidézni és dédelgetni, hogy a jelen és a jövő könnyebb legyen. De a szerelmes szív képtelen erre. Így csak a jót melengetem és idézem fel magamban újra és újra. Lehetetlen nem gondolnom rá - minél nagyobb az ellenállás, annál nehezebb. Nem érdekel, hogy igazából sosem érezte, ki is vagyok igazán. És ha ez fordítva is így van, hát vállalom.

Mit számít már mindez? Megélhettük azt a csodát, amiből mások egy percet sem kaphatnak egész életükben. Ennél többet akarni már nem is szabad. Mondja egy gyönyörű török vers: "Engem a szép idők elpusztítottak." Én pedig csak annyit tudok: "Az aranylövés voltál nekem, tiéd az utolsó lélegzetem."

Király Anna

Forrás: Mudra László
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?