Megadom magam a szerelemnek - akkor is, ha fáj...

Sokáig féltem a szerelemtől. Sőt, nem is nagyon hittem már benne, hogy rám találhat. De amióta beléptél az életembe, azt érzem, hogy nem akarok többé félni. Szeretni akarok, lángolni, őrültségeket elkövetni, hinni, bízni, szárnyalni!

Akkor is, ha az eszemmel tudom, hogy a repülésnek zuhanás lehet a vége. De nem akarok már óvatos lenni, mérlegelni, taktikázni. Egyszerűen csak szeretni akarlak. Megmutatni azt, ki vagyok valójában, anélkül, hogy jobbnak, szebbnek álcáznám magam. Át akarom élni újra ezt a csodálatos, szédítő érzést, aminél nincs felszabadítóbb.

Régen azt hittem, a szerelem csupa boldogság. Aztán az évek során megtanultam, hogy veszélyes is tud lenni. Általában csalódással, sírással, könnyekkel, pusztítással, megbántással ér véget, és lehet, hogy nem éri meg.

Azóta óvatos vagyok - falakat építettem magam köré, és ezek a falak biztonságot adnak. Tudom, mire számíthatok, mit várhatok, így nem érhet csalódás (igaz, öröm sem). Nem tudom, mivel érted el, hogy a falak egy pillanat alatt leomoljanak és én újra hinni tudjak. Nem csupán benned, hanem bennünk, sőt, önmagamban is.

Forrás: Shutterstock

Ma már tudom, hogy ehhez az is kellett, hogy nemcsak rád, hanem saját magamra is rátaláljak. Mert egy szerelem csak akkor lehet igazán teljes, ha két olyan ember között alakul ki, aki önmagában is egész. Nem azért keresnek valakit, mert egyedül ne lenne jól, hanem azért, mert együtt valami olyat alkotnak, ami különleges. Amikor pontosan azt tudják adni egymásnak, amitől a másik több lesz, amitől újra szárnyalni tud, és jobban önmagának érzi magát, mint valaha.

Igen, sokáig féltem újra hinni a szerelemben. Abban, hogy megérdemlem, hogy elengedhetem magam, hogy sodródhatok az árral. Próbáltam inkább ésszel irányítani, tervezni.

Aztán jöttél te, és minden felborult. Valami olyat hoztál, amit eddig senki más. Ma sem tudom, hogy csináltad, de egy pillanat alatt beleolvadtam ebbe az egészbe, és azt éreztem, újra szárnyalni tudok. Nem volt bennem kétség, sem kérdés, mert pontosan éreztem, hogy ennek így kell lennie. Már nem félek. Hiszek benned, bennünk. Nem tudom, hogy örökké tart-e, és nem is akarom tudni. Mert biztos vagyok benne, hogy bármi lesz is a vége, hálás leszek, hogy megtörtént.

Kata gondolatait Fehérvári-Varga Judit jegyezte le.

Fehérvári-Varga Judit

Forrás: Mudra László
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?