Miért boldogtalan az y generáció?

Hát igen, kéne a legújabb almás telefon, egy ikeásan berendezett fullos kis lakás, meg egy jó kis meló - lehetőleg kevés munkával, de hétszámjegyű fizetéssel. Az életrajzi könyvemet pedig már szorgosan körmölik a legkiválóbb szellemírók.

Sajnos nincs nálam a boldogság kulcsa, de hogy kicsit néha túlzóak az elvárásaink, az biztos. Még biztosabb, hogy az anyagi biztonságot elérni kicsit olyan, mintha megpróbálnád megmászni a Himaláját. Elvileg nem lehetetlen...

Az interneten pár éve kering egy remek cikk arról, miért boldogtalan az Y generáció (röviden és tömören: az 1981 és 1996 között született híres-neves "mai fiatalok"). Eszerint e korosztály nagyszülei még a 2. világháború következményeitől szenvedtek; ha valamikor, hát akkoriban a biztos anyagi helyzet kulcsfontosságú volt.

Az ő gyermekeik már valamivel nagyobb jólétben nőhettek fel, és a '60-as, '70-es évek tapasztalatai szerint a kemény munka meghozza gyümölcsét. És ha belegondolsz, tényleg: ennek a generációnak van háza, kocsija, állása - egyikből sem a legjobb, és kevesek vannak eleresztve pénzzel, de nagyjából elérték azt, amit kitűztek maguk elé.

Itt jön képbe az Y generáció: a többséget a széltől is óvták: dolgozni ráér majd az egyetem mellett legfeljebb 2 napot, addig aranyélet, álmok, csillámporos-ködös jövőkép. Ez szép és jó, de a többségnek az érettségi után, de legkésőbb 20 éves kora környékén lekeveri az élet az első nagy pofont: nem körülötted forog a világ, angyalom! Ja, és a kemény munka valóban kifizetődő: csak nem neked, hanem a cégtulajnak, akivel még anno az állásinterjún ráztál kezet.

Forrás: Shutterstock

A másik, amit az Y generáció kénytelen elfogadni: semmi sem állandó. A szülők talán ledolgozták az életüket egy-két-három helyen, egy mai fiatal még 30 éves kora előtt már a negyedik-ötödik munkahelyét fogyasztja. Ez a változatosság egyébként jó is lenne, azonban a dolog itt nem áll meg. Régi, atombiztosnak mondott párkapcsolatok bomlanak fel keddről szerdára.

Ebben a bizonytalanságban nyilván jó lenne a szülőkre támaszkodni, ám sok esetben anyagilag rájuk sem lehet számítani. Ez még a kisebbik gond lenne, csakhogy az ő sikeresnek hazudott korosztályuknál sincs minden rendben - tisztelet a kivételnek! A mai 50-es, 60-asoknál leginkább két változatot látok: akik már elváltak, és akiknek el kéne válniuk, mert határozottan jót tenne nekik. Tőlük kapjon az Y generáció tanácsokat? Hát, köszi, de nem.

A cseresznye a habon a Facebook és az Insta. Egyértelmű, hogy senkinek sincs annyira csodás élete, mint amit kiposztol, de a tudatalattink ezt másképp látja, oda szűretlenül áramlik be a sok szenny. Erre persze rásegít még az a rengeteg idegesítő reklám meg az üzletek faláról félbután-komolyan néző modellek.

Szóval, nehéz így boldognak lenni, ha az álmok az egekben, te meg a realitás mocskos talaján várod, hogy egy év alatt eljuss a tutiba. Ráadásul így is van egy csomó tényező, amit nem befolyásolhatsz. De persze lehet, hogy néha csak meg kéne élni és élvezni azt, ami van...

Forrás: Mudra László
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?