"Miért nem eszel?" - a kérdés, amit egy karácsonyi vacsorán nem akarsz hallani

Imádok enni. Ez azért fontos, mert nem egy válogatós, „csak salátát és natúr húst eszek" lány vagyok. Szeretem a hasamat, de igyekszem tudatosan táplálkozni, vagy legalábbis az esetek többségében odafigyelni arra, hogy ne egyek sokkal többet, mint amennyire a szervezetemnek valóban szüksége van. Ez néha sikerül, néha nem.

Karácsonykor én sem számolgatom a kalóriákat, és lecsúszik egy-egy sütemény, de jól bevált taktikám van már erre az időszakra. Az ünnepeket megelőző napokban például amennyire csak tudok, tisztán étkezek, sok zöldteát és vizet iszom, sportolok, de ez most nem fontos.

December 24-én ebédre és vacsira is hivatalosak vagyunk valahova, így az ebédem általában visszafogottabb: egy tányér leves, egy kis főtt étel savanyúsággal, vagy könnyebb köretekkel, pár süti, hogy legalább egy kicsit éhes legyek a vacsorára.

Állandóan azt hallgatom, miért nem eszek, miért nem szedek még egy kicsit, hogy annyit eszek, mint egy kis madárka, és még sorolhatnám. Az első pár évben mindig szépen, lassan, türelmesen, kissé szájbarágósan elmondtam, hogy ha egész évben normál adagokat eszek, nem tudok karácsonykor háromszor annyit enni, nem is szeretnék, és megyünk még vacsorára az én családomhoz, de köszönöm szépen, minden nagyon finom. Mert persze ez az első, amit gúnyos hanglejtéssel megkérdeznek tőlem, hogy talán nem ízlik? Pedig de, de sajnálom, nem tudok annyit enni, amennyit ti, és nem is akarok.
Nos, az idei lesz a nyolcadik közös karácsonyunk, és már előre hallom, miket mondanak majd, pláne az anyósom, a férjem keresztanyja és persze a mindenkit felhizlalni vágyó nagymamája. És esküszöm az égre, én ettől MEGŐRÜLÖK! Az utóbbi hetekben fogytam pár kilót, úgyhogy azt hiszem, most ez lesz porondon.

Kérlek, vegyétek már észre, kedves „tömő" családtagok, hogy ezekkel a mondatokkal olyan iszonyú stresszt tesztek a nyakamba, hogy nem szeretek előttetek enni. Azt érzem, mindenki azt pásztázza, mi van a tányéromon, és miből mennyit szedtem, pedig szuper lenne, ha az enyém helyett a saját tányérotokkal foglalkoznátok. Attól, hogy nem eszek mindenből kétszer, vagy valamit nem eszem, még nagyon finom, amit főztök. És nem koplalok, nem diétázok az ünnepekkor, de képtelen vagyok ötször annyi ételt magamba tömni, mint egyébként. Vagy azt akarjátok, hogy napokig hasfájással üldögéljek a szobámban, esetleg a vécén? Na, ugye. Ne kérdezzétek, miért nem eszem, mert az őrületbe kergettek ezzel. Egyen mindenki annyit, amennyit szeretne! Köszönöm mindenki nevében, akik hasonlóan stresszesek lesznek az ilyen, és ehhez hasonló felesleges kérdésektől.