Tényleg önző és karrierista az, aki nem vállal 35 éves kora előtt gyereket?

Számtalan nővel találkozom nap mint nap a munkámból kifolyólag. Sokan megnyílnak nekem, így képbe vagyok az életükkel, és a nehézségeikkel. Mindig is érdekelt, hogy jutottak el arra a pontra, hogy „Na, most akkor én szülök egy gyereket," és az ő történeteiket hallva mindig rájövök, milyen baromi nehéz ez a gyerek-karrier téma.

27 éves vagyok, és egyik nap úgy érzem, már holnap szülnék, másnap viszont biztos vagyok abban, hogy nem állok még készen rá. Stabil párkapcsolatom van évek óta, egy albérletben élünk, hála isten élnek a szüleink, így segítségünk akadna bőven, vannak barátaink, van munkánk, és van egy tündéri kiskutyánk, akit gyerekünkként szeretünk. Rengeteget dolgozok, mivel két munkahelyem van, és a hét nagy részében reggel fél 8-kor elmegyek otthonról, este 9-kor pedig hazaesek. Néha hétvégente is melózok, de akkor otthonról, és „csak" 8 órát.

Nem tartom sem karrieristának, sem önzőnek magam, egyszerűen azt gondolom, hogy most még megtehetem, hogy reggeltől estig robotolok, és valamennyi látszata is van, hiszen nem kell senkitől kölcsönkérnem, ha holnap elromlik a hűtőnk. Egyébként meg nem lenne rossz pár éven belül egy saját lakás, vagy ház, az pedig sajnos nem fog az ölembe hullani, hanem kőkeményen kell dolgoznom érte.

Szeretnék 2 éven belül babázni, és vannak napok, amikor úgy érzem, már az is késő lenne, ha holnap szülnék, pláne látva a szüleimet, akik már nagyon unokáznának, és a velem egykorúakat, például volt osztálytársakat, akiknek már több gyerekük is van, de ez jóval komplikáltabb... Vagy csak én bonyolítom túl.

Hiszen az én fizetésem kiesik, és a párom lesz az, aki engem is, és a gyermekünket is eltart, ami valljuk be, egy kiszolgáltatott helyzet. Legalábbis nekem, aki húsz éves korom óta dolgozok, és mindig is azon voltam, hogy minél előbb önálló legyek. Rettegek a gondolattól is, hogy a férjemtől kell pénzt kérnem, ha fodrászhoz, vagy bárhova szeretnék elmenni. Mindenki azt mondja, hogy ha arra várok, hogy minden a helyére kerül, sose fogok gyereket vállalni, de én nem tudok elvonatkoztatni ezektől a dolgoktól. Vagy annyira még nem akarok gyereket, hogy kizárjam ezeket a tényezőket...

A körülöttem lévő lányok nagy része ugyanebben a cipőben jár, de ők egy kicsit „rosszabb helyzetben" vannak: elmúltak harminc évesek. Persze ez önmagában nem jelent semmit, ők sem öregek, de

Az egyik barátnőm 31 éves, hosszú évek után most találta meg azt a pasit, akivel jól érzi magát, de esze ágában sincs rohamtempóban összeházasodni vele és gyereket vállalni, szóval mire ebből lesz valami, máris 33-34 éves lesz, legalábbis így tervezi, aztán ki tudja, mit hoz az élet. Szeretne gyereket, de nem egy albérletben képzeli el az életét, pedig anno úgy gondolta, 28 évesen már anya lesz. Aztán az élet felülírta a terveit. A másik lány már 33 éves, van férje, van házuk, van munkája, de épp a harmadik diplomáját csinálja. Nem szeretne gyereket, amíg nem végez a sulival, költeni kell még a házra, utazni szeretne, és nem érzi azt a belülről jövő ősi anyaságot, amit állítólag éreznie kellene.

Összefoglalva, én

Nem foglalkoznak semmivel, nem aggódják túl a dolgokat, és ami a legfontosabb, nem gyártanak kifogásokat, mint például én. De egyáltalán nem értek egyet azzal, hogy aki 35 éves kor előtt nem vállal gyereket, önző és karrierista. Fogadjuk már el, hogy mindenki akkor vállal gyereket, és úgy, ahogy szeretne, és amikor úgy érzi, eljött az ideje.