Tanuld meg elengedni a dolgokat

Nők a múltból

Félreértés ne essék, nem panaszkodom. Tényleg sokkal jobb nekünk, mint azoknak a nőknek, akiknek százötven évvel ezelőtt a családja választotta ki a férfit, akivel utána le kell leélnie egy életet. Azoknál a nőknél, akik felett előbb az apa, majd a házastárs gyámkodott . Sokkal jobb, mint amikor a nők nem szavazhattak, de még saját vagyonuk sem lehetett, mert a hozomány felett is a férj rendelkezett és ha úgy hozta úri jókedve, feltette kártyára a házat, a földet, a lovat és minden egyebet. Na igen, ez akár ma is előfordulhat, ám mégis ott a lehetőség, hogy ha darabjaira hullik a házasság vagy a férfi nem tudja eltartani a családot, akkor a nő nem csak áll tehetetlenül, mint egy gyermek, hanem kezébe veheti a sorsa irányítását.

Nők a jelenből

Mi több, nem csak hogy a kezébe veheti, de általánosságban el is várják, hogy egy nő manapság ura legyen a saját életének. Az élete minden területének. A munkájának, a pénzügyi helyzetének, az érzelmeinek, a családjának, a háztartásának, a kutyának, a macskának...

Hiszen a napi négy, hat, nyolc óra munka mellett legyen ápolt a külsőnk, fitt a testünk, csillogjon a lakás, gőzölögjön a vacsora, legyen felkészítve a gyerek a holnapi dolgozatra, maradjon időnk a barátainkra, a szüleinkre, a férjünkre/barátunkra és ha lehet, akkor hetven órából álljon a nap, hogy mindezen elvárásoknak – amelyeket sokszor nem is mások, hanem mi támasztunk saját magunkkal szemben – meg tudjunk felelni.

Egy kis kitérő

A megfelelési kényszer persze nem csak a nőkre igaz, hanem sok esetben a férfiakra is, hiszen nekik is számos szerepben kell manapság már helytállniuk, bár lássuk be, ha az erősebbik nem képviselői elkerülik a porszívót, a társadalom általában nem néz rájuk ferde szemmel, ellenben ha egy nő teszi ezt, akkor megkapja, hogy miképp élhet porcicák között nő létére.

Csak halkan megjegyezném, ha egy férfi leviszi a gyereket a játszótérre, bepakol a mosogatógépbe vagy kitereget az általában úgy lesz elkönyvelve, hogy „Micsoda férfi! Segít a háztartásban! Ezt is megteszi a családjáért!", hiszen ezek nem klasszikus férfi feladatok. Ugyanakkor, ha egy nő nem dolgozik, „csak" a női szerepeket viszi, akkor az azonnal eltartott, kitartott, lusta, élősködő. Tehát a nőnek kutya kötelessége elmenni dolgozni és besegíteni a férfinek a "férfimunkába", de ha a férfi letörli a port a könyvespolcról, ami ugyebár alapjáraton a nő feladata, az már kegynek minősül.

Tudom-tudom, lerágott csont már ez a „feminista duma" és nem is erről akartam írni, ez csupán egy laza kitérő az egyenlőségről, amely ugyan megvalósult, ám valahogy mégsem. Tisztelet a kivételnek!

Hagyd a kényszeres megfelelést!

Most pedig, hogy megvizsgáltuk a múltat, a jelent, sőt a férfi és női oldalt is, lássuk létezik-e konklúzió. És egyáltalán, mit akarok mondani?

Képtelenség minden téren megfelelni és mindenki szemében kifogástalannak lenni. Már csak azért is, mert a legtöbben a kákán is csomót keresnek és ha megfeszülsz, akkor is találnak benned olyan dolgot, amelybe beleköthetnek.

Ezért csak egy dolgot tehetsz.

Képtelen vagy minden este meleg vacsorával várni a családot? Engedd el, nem halnak bele, ha este szendvicset esznek. Nem győzöd a mindennapos házimunkát? Lazíts a gyeplőn és csak hétvégén takaríts! Frissen szültél és nem megy a szoptatás? Attól még nem leszel rossz anya, mert tápszert adsz a kisbabádnak! Nem vagy boldog a kapcsolatodban? Ha nem lehet megjavítani, búcsúzzatok el egymástól! Minden nap idegesen mész be dolgozni? Keress másik munkahelyet!

Egyszerűen nincs értelme, hogy egy egész életet szorongásban, félelemben és frusztrációban élj le – legyél nő vagy férfi! Semmi és senki nem éri meg ezt a fáradtságot, arról nem is beszélve, hogy az állandó stressz komoly megbetegedésekhez is vezethet. Ahelyett, hogy nap, mint nap őrlődnél egy helyzetben, viaskodnál magaddal vagy épp másokkal, egyszerűen gyakorold az elengedés művészetét.

Nyitókép: Shutterstock