Az élet nagy kérdése: miért osztja az észt az, akinek nincs?

Azt egyáltalán nem állíthatjuk, hogy ingerszegény környezetben élünk, ugyanis annyi inger ér minket egy nap folyamán, hogy sokszor azt sem tudjuk, mire figyeljünk. Ehhez élesen kötődik a közösségi média, amiből rögtön következik a szólás és véleményszabadság.

Most, hogy világjárvány van, úgy látom, megszaporodott a vélemény huszárok száma, és sokan úgy érzik, muszáj hozzászólniuk mindenhez. Talán így vezetik le a belső feszültséget. Semmi bajom azzal, hogy valaki nem ért egyet valamivel, hiszen ilyen az élet, de amikor olyan dolgokba okoskodnak bele emberek, amihez semmi közük, vagy szimplán dől az iskolázatlanság és ostobaság az adott véleményből, azon elképesztően fel tudom húzni magam.

Adott egy vidéki kisváros, egy vezetőség váltás, és egy – előre is bocsánat – hihetetlenül együgyű, primitív férfi, aki minden egyes poszt alá ír valami velős „okosságot". A probléma ott kezdődik, hogy képtelen elfogadni az új vezetést, amivel alapvetően nem is lenne semmi gond, hiszen ha nem bírja ki, írja le EGYSZER, hogy „Én nem is rájuk szavaztam, rohadjanak meg", bár azt gondolom, egy intelligens ember erről senkinek nem beszél, de mindegy.

Szóval ez a fazon nem ezt csinálja, hanem

ha kék az ég, akkor az, ha nincs focicsapata ennek a vidéki kisvárosnak, akkor az, és csak azzal foglalkozik, ami rossz. Tetőtől talpig negatív ember. Legutóbb épp egy Budapestről vidékre költözött srácot alázott a sárga földig, hogy ő ne szóljon hozzá semmihez, véleménye se legyen, mert ő egy pesti „gyökér". Persze ezzel kiváltotta a csoporttagok haragját, de nem különösebben érdekelte, hogy még a 70 éves Julika néni is azt írta róla, hogy primitív, és inkább maradjon csendben, mert a kapa kiesik a szájából. Őt is leoltotta a maga módján, és tuti baromi jóízűen aludt aznap, mert ő most jól megmondta mindenkinek.

Azt hiszem, joggal merül fel bennem a kérdés, ezek az emberek miért érzik szükségesnek, hogy mindenhez hozzászóljanak? Miért nem hagyják meg maguknak a véleményüket, és miért nem veszik észre, hogy ennyi ésszel nem, hogy az észt nem kellene osztaniuk, de valójában meg sem kéne szólalniuk? Persze, ezek költői kérdések, hiszen

Kivagyok azoktól, akik másokat minősítenek, vagy tőlük távolálló dolgokkal kapcsolatban indokolatlanul okoskodnak. Akik celebek képei alatt szidják, esetleg kioktatják azt, aki a fotón szerepel, mert ők mindenkinél mindent jobban tudnak. Miért követed? Miért olvasod? Ha meg így teszel, miért nem maradsz csendben? A leggyomorforgatóbb számomra, amikor egy balesetben elhunyt emberről szóló cikk alá odaírják, hogy „Biztos részeg volt", és együttérzés helyett rögtön ítélkezünk. Mi van veletek emberek? Attól, hogy véleményszabadság van, senki nem tart fegyvert a fejetekhez, hogy azt mindenképp osszátok is meg a közérdeművel, és könyörgöm, nézzetek már tükörbe, mielőtt másokat minősítetek.