kihasználás Gál Orsolya hibák áldozat körülmények
Engem nem értenek meg az emberek. Nem tudom, miért, de úgy érzem, engem mindig mindenki szándékosan félreért. Kitekerik minden szavam, hogy a saját hibáikat álcázzák. Azt hiszik, ha folyton engem hibáztatnak valamiért, akkor nem veszem észre, mennyire ostobák.

Én csak jót akarok nekik, de ezt ők állandóan kihasználják. Borzalmasan sokat tudok a világról - harmincéves létemre -, és az embereknek ez nyilván nem tetszik. Azt hiszem, a legtöbben irigyek rám. Vegyük például az úgynevezett barátaimat! Addig jó voltam nekik, amíg kellett tőlem valami, mondjuk az, hogy elmenjek velük szórakozni. Aztán amikor beszélgetésre került a sor, már nem érdekelte őket a mondanivalóm. Pedig rengeteget tanulhattak volna belőle.

Mindig is igyekeztem elmagyarázni nekik, hogy úgy kellene mindenkinek élni, ahogy én teszem. De már hozzászoktam, hogy sehol sem értékelnek igazán. A barátaimnak szoktam kiönteni a lelkem, amikor bántanak az ostoba emberek - ez eddig mindennapos volt, de már kezdem megszokni, hogy úgyis mindig én vagyok a rossz.

De milyen barátok azok, akik néhány átbeszélgetett este után sorra elmaradoznak? Akik nem akarják meghallgatni a problémáimat, mert csak saját magukra gondolnak - ezeket inkább nem is hívom barátaimnak.

A múltkor Ildi is felhúzta az orrát. Kellett neki valaki, akivel iszogathat, miután a pasija faképnél hagyta hét év házasság után. Pedig mondtam neki, hogy ez nem olyan nagy dolog, ez azért még nem a világ vége. Bezzeg az én párom! Vele igazán nehéz az élet. Elviselhetetlen dolgai vannak: képes vasalatlanul felvenni az alsógatyáját, teljesen nyámnyila, és kétbalkezes is. Egy nyavalyás rántott húst sem tud rendesen megcsinálni. Én már csak tudom, ez az egyik szakmám. Elmagyaráztam ezeket a dolgokat Ildinek is, ő meg valamin jól megsértődött.

Hiába, az emberek mindig türelmetlenek velem, és ráadásul buták is. A kis ügyintéző csajszi is egy kész katasztrófa volt, amikor új személyit kellett igényelnem, mert valaki kilopta a régit a tárcámból. Arra sem volt képes, hogy rendesen elmagyarázza, hogyan kell kitölteni a formanyomtatványt. Hát így persze, hogy rossz helyre írtam a születésem idejét.

A kollégáimat sem értem. Nekik olyan könnyű dolguk van, én bezzeg gürcölök nap mint nap. Ők békésen hazamennek a munkaidő vége után nem sokkal, én meg persze ott maradok a rengeteg feladattal.Marcsival és Editkével elvileg ugyanazt csináljuk, mégis mindig én szívom meg - nekem jut a neheze. Egyszerűen szar az egész rendszer, amivel dolgoznunk kell. Csomószor elszáll a félnapi munkám, és persze pont akkor, amikor el akarom menteni.

Forrás: Shutterstock

főnök is örökké szekál, közben meg álszenteskedik nekem, hogy miben segítsen. Ő is csak a hibákat keresi bennem, napi hatszor is képes szólni, hogy ezt vagy azt elrontottam, és mutogatja nekem, hogyan javítsam ki.

Pedig neki kéne átnézni és kijavítani, hát ezért főnök, nem? Minden nap elmondom az irodában, hogy mindenkinél többet vagyok bent, mégsem értékelnek. Ha legalább a diplomáimat és a tapasztalatomat tisztelnék egy kicsit! Van szakmám, gyakorlatilag Michelin-csillagos séf is lehetnék, de fáraszt az a sok fizikai munka, meg a büdös ételszagba sem vágyom vissza.

Így elvégeztem levelezőn két főiskolát, tulajdonképpen minden ajtó nyitva áll előttem. Öt vagy hat munkahelyen vagyok túl, minél több a tapasztalat, annál jobb. Mindenhonnan azért jöttem el, mert a sok hozzánemértő folyton beleszólt a dolgomba, és állandóan én voltam a bűnbak. Hülyékkel nem vagyok hajlandó együtt dolgozni, ha ügyfelekkel kell foglalkoznom, az meg egyenesen feldühít. Örökké visszakérdeznek és értetlenkednek, elviselhetetlenek.

Azt gondolom, sokkal többre vagyok hivatott ebben az életben. Addig valószínűleg meg sem állok, míg egy vezető beosztást meg nem csípek. Egyébként nyilván nem vagyok tökéletes, olykor hibázom. De az az igazság, hogy csak nagyon ritkán vagyok én a hibás. Sokszor vagyok a körülmények áldozata, de még többször babrálnak ki velem - szándékosan.

Rengeteg mindent elérhetnék, csak a világ értetlen, és tele van rosszindulatú emberekkel, akik lehúznak az ő szintjükre. Nem hagynak szárnyalni, pedig olyan sok mindent letettem már az asztalra. Látod, most te is húzod a szádat, ahelyett, hogy átéreznéd a helyzetemet. Nincs is értelme tovább mondanom, úgysem akarod megérteni.

SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket a SHE Google News oldalán is!
Mondd el Te mit gondolsz!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.